Ami Dunaszerdahelyt illeti, az Óvároson kívül két nagyobb tömbben alakultak ki ilyen lakóegységek, és talán a nyugati lakótelepet is ide sorolhatnánk, ha ott nem téglából épültek volna javarészt a falak. A téglán kívül persze jutott más elem is a blokkokba, és nemcsak „západon”. Például a vizesblokkok köré fal gyanánt keményített préselt fa, úgynevezett „umakart” került, melyet már évtizedekkel ezelőtt elkezdték szanálni a lakások tulajdonosai.
Esztétikai szempontból ez az anyag sokunknál „kiverte a biztosítékot”, bár kétségkívül annak idején olcsó megoldásnak bizonyult. Hangszigetelése gyakorlatilag egyenlő a nullával, nemcsak lakáson belül. Ha például a földszinti lakó csilisbabot evett kolbásszal, annak utózöngéit a harmadikon is hallani lehetett.
Bögi Róbert írásának folytatását itt, a KlikkOut oldalán tudják elolvasni!
Ezt már olvasta?
Nem adjuk fel küzdelmünket a felvidéki magyar püspök kinevezéséért – Karaffa Attilát, a Pázmaneum elnökét kérdeztük
Már-már hihetetlen, de a dunaszerdahelyi székhellyel...
