
– Hogyan látja, miért fontos és meghatározó, hogy egy kisgyermek a saját anyanyelvén tanuljon, szerezze meg az ismereteket?
– A miérten eddig soha nem gondolkodtam, számomra teljesen természetes volt, hogy az anyanyelvemen tanulhassak. Az alapiskolás éveim után következett a magyar tannyelvű gimnázium, majd úgy alakult, hogy az egyetemi éveim utolsó szemesztereit is csak magyar nyelven végeztem. Magán a magyar nyelven túl így életszemlélettel és hatalmas útravalóval gazdagodtam. Azonban, ha most erre választ kell adnom, akkor megosztom, mit is gondolok: Bármibe is kezdjünk az életben, szükségünk van önbizalomra. Önbizalmunk pedig elsősorban akkor van, ha ki tudunk állni magunkért, gondolatainkat meg tudjuk osztani másokkal, vagyis fontos, hogy ki tudjuk fejezni önmagunkat. A kimondott szavaink az önarcképünk is egyben.
– Miképp tapasztalta meg azt, hogy felvidékiként, magyar iskolából kikerülve Szlovákiában is tudott érvényesülni az életben?
– Úgy vélem ez személyiségfüggő, és kell hozzá egy kis önismeret is. Feladatomnak tekintem, hogy itt alkothassak valami értékeset, hogy a mi hazai kultúránkat gazdagíthassam. Nem mindig egyszerű, sőt, de nemcsak a nyelvhez, a helyhez is kötődöm. Ugyanakkor, ha belegondolok, nagyon jól esett a visszacsatolás, a biztatás egykori tanáraim részéről. Szerencsés vagyok, mert támogattak, segítettek előbbre jutnom, és bizony, kis óvodás korszakomtól az egyetemi éveim utolsó napjáig ezt tapasztaltam.
Ezt már olvasta?

Kávéházi nosztalgia és irodalmi időutazás – különleges műsor a magyar költészet napján
A dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola...