A régi böjti gyakorlat a Nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a hamvazószerda előtti keddet a népnyelv húshagyó keddnek, a Feltámadás ünnepét pedig húsvétnak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el.
Napjainkban ez a szigor azonban csupán évente kétszer, hamvazószerdán és nagypénteken kötelező. A szigorú böjt szerint keresztényként így ma tartózkodnunk kell a hústól, és a nap során csak háromszor étkezhetünk, úgy, hogy egyszer lakhatunk csak jól (azaz napi egyszeri étkezés, melyen kívül még kétszer vehetünk magunkhoz valamit erősítésül). E mai hústilalom és böjt kötelezi mindazokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték – ám fontos tudni, hogy a kisgyerekek, idősek, betegek vagy pl. áldott állapotban lévő kismamák mentesülhetnek e tilalom alól.
Ezen a napon és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg, vagy kis kereszt alakú hamujellel jelölik meg. A hamvazó pap közben figyelmeztet: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” A hamu az elmúlás természetes jelképe.
________________
Csallóközben
„Hamvazószerdán valamikor a falvak apraja-nagyja a templomba sietett, ahol a pap megkente a homlokukat a virágvasárnapon szentelt barka hamujával, s miközben a kereszt jelét rajzolta a homlokukra, ezt mondta: Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris – Emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel!
A hamvazószerda a nevét az őskeresztény korból fennmaradt szokástól kapta. Ebben az időben a hívők vezeklésként hamut szórtak a fejükre, s ebből alakult ki a 12. századtól már általánossá vált hamvazkodás. Ez a szokás az egyházban még ma is élő hagyomány, s a Csallóközben is mindenütt ismerik.
Régebben a hamvazkodás után a felbári legények a kocsmában csöndes iddogálás mellett még egyszer eltemették a farsangot. Medvén az idősebb asszonyok kormot tettek a markukba, átmentek a szomszédokhoz, s kormos kezükkel megsimogatták az asszonyok és a leányok arcát. Patason pedig zsíros korommal kenték be azokat, akikkel az utcán találkoztak. A kormozással is a negyven napos böjt szigorúságát, komorságát akarták érzékeltetni.” (Marczell Béla)
