Back to top

Velem nem történhet meg! – Egy nap a rácsok mögött...

Publikálva: 2018, december 17 - 21:13
Nagyon sok középiskolástól hallani manapság, hogy vele nem történhet meg az, hogy kábitószerezik, alkoholizál vagy olyat tesz, ami miatt börtönbe kerülhet. Ezt gondolta az a két fogvatartott is, akik a tököli büntetés-végrehajtási intézetben tartottak dunaszerdahelyi diákoknak rendhagyó, prevenciós és figyelemfelkeltő előadást. Mert velük mégis megtörtént...

A dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola tanulói már hetedik éve látogatják a tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetét, azzal a szándékkal, hogy „első kézből”, a velük hasonló korosztályú elitéltektől hallják azt, hogy fontos az értékrend, fontos a céltudatos élet, és tudni kell nemet mondani, mert valóban nem éri meg ostobaságot tenni – mert „a döntés mindig a saját kezünkben” van.

Klőr Levente, tanár, prevenciós koordinátor – A rendhagyó látogatás során a diákok egy tájékoztató előadáson vettek részt, majd ezt követően két fogvatartott őszinte vallomásával egy drogprevenciós órán a börtönben működő iskola egyik osztálytermében. A diákok megtekintették az intézetet, lehetőségük volt egy-egy zárkát is megtekinteni és a bent lévő fogvatartottaktól kérdezni. Asztalitenisz-mérkőzést is játszottak diákjaink a fogvatartottakkal melynek végeredménye egyéniben győzelem, párosban vereség.  

Mi is tudná igazán visszaadni e nap tanulságát, mint a résztvevő diákok véleményei:

Mátyás: Nagyon fura volt látni a velem egyidős gyerekeket a külvilágtól elzárva. Ugyan olyan tinédzserek vagyunk, de ők máshogy töltik a mindennapjaikat a felelőtlen tetteik miatt.

Ildikó: Személy szerint bennem az hagyott a legnagyobb nyomot, amikor a raboktól lehetőségünk volt kérdezni. Néhányuk szemében lehetett látni, mennyire elérzékenyültek, hisz nincs alkalmuk beszélni arról, hogyan élik meg a benti létet, az első heteket, hónapokat, éveket. Rengeteg igazságot mondtak, és óva intettek minket attól a világtól, amibe ők is belecsöppentek. Összességében ez a látogatás teljesen megérte.

Patrik: A tököli börtönben tett látogatás, az előadások, illetve a saját történetek nagyon jó példák voltak arra, hogy megtanuljuk, a bűnözés, a droghasználat és a további bűnök a jogok ellen, illetve embertársainkkal szemben nem elfogadottak, súlyosak, és ha börtönbe kerülnénk ezek miatt nagyon nagy súllyal, teherrel és nagyban megnehezítik életünket a továbbiakban. Ma az eddig hallott „legjobb” drogprevenciós előadást hallhattuk, mivel az információkat első kézből, az elítéltektől hallhattuk, továbbá egy remek példája annak, hogy a drogok használata teljes mértékben rossz, az életünket, a környezetünket, a kapcsolatainkat megrontó, jövőnket, anyagi helyzetünket tönkre tevő dolog. E pár sort nagyban tükrözi a jelmondat: „A döntés a tiéd!” A személyes véleményem az, hogy ez egy nagyon tanulságos, élménydús exkurzió volt. Sok mindent, amit eddig nem tudtam a börtönről és az ott zajló életről nem tudtam, elhangzott. 

Rebeka: Nagyon közvetlenek és őszinték voltak. Megosztották velünk tapasztalataikat és megrázó történetüket, hogy tanuljunk a hibáikból és ne kövessük el azt mi is. Megtudtuk azt is, hogy az életben csak egy rossz lépés és az életünk romba is dőlhet. Megmutatták a cellákat ahol a fiatalkorú elitéltek élnek. Számomra egyben megrázó és egyben tanulságos volt. 

Fanni: Mindannyian sok elgondolkodtató élményt szerezhettünk a mai ott töltött órákban. Elrettentő példákat hallhattunk, láthattunk és egy kicsit mindenki átértékelhette azt, hogy nekünk megadatott a fiatalságunkat befolyásoló átlagos családkép és társadalmi normák. 

Olga: Mikor a drogellenes előadást hallottam, azt láttam, mindenkit elgondolkodtatott az, amit a két elítélt mesélt a drogokkal kapcsolatban, és hogy milyen könnyű oda bekerülni hónapokra, de akár évekre is. Mindketten őszintén és részletesen mesélték el, mi is történt velük, és miért is vannak bezárva. Szerintem ez volt az egyik legmeghatóbb, legtanulságosabb előadás, ami elgondolkodtató volt – páran könnyel a szemükben távoztak... Örülök, hogy eljuthattam a tököli börtönbe láthattam és hallhattam olyan dolgokat ami megjobban rávezet arra hogy ne kelljen többször börtönbe mennem.

Krisztián: A két fogvatartott megmutatta, hogy a jóéletből is lehet rémálom. Köszönöm ezt a nagyon tanúságos utat.

Bettina: A tököli börtön látogatása során sok kérdés fogalmazódott meg, amelyre meg is kaptuk a válaszokat. Szavakban nehezen lehet elmondani, milyen érzéseket váltott ki belőlem a látvány, a gondolat, hogy egy börtönben lehetek, és láthatom, milyen körülmények közt töltik a rabok a letöltendő büntetésüket. Pár elítélten láttam, meg is bánták azt, amiért itt kell lenniük. A legjobban a drogok miatt elítélt két rab „élménybeszámolója” rázott meg a legjobban, szinte könnybe lábadt szemekkel hallgattam, hogy min mentek keresztül, és honnan hová jutottak. Rajtuk teljes mértékben látszódott a megbánás, és az is, hogy ezek után rendbe szeretnék hozni az életüket. Ezek után én is azt érzem, jobban meg kell válogatnunk cselekedeteinket, hiszen a döntés a mi kezünkben van.

Veronika: Abból a néhány fiatalból csak páron látszódott, hogy megbánta, amit tett, hisz itt a karácsony, a szeretet és a család ünnepe, aminek ők nem lehetnek a részesei. A legjobban a két felnőtt elítélt elbeszélése fogott meg igazán. Nyíltan, részletesen próbálták megértetni velünk, mennyire is egyszerű elveszteni mindent az egyik pillanatról a másikra. A lejtőn egyszerű elindulni, de nehéz megállni. Láttam a tekintetükben a megbánást. Szerencsére kaptak egy második esélyt. A végén a könnyekkel küszködve hagytam el a termet. Összefoglalva az egész nagyon tanulságos volt.

Zirig Tünde, tanárnő: Sokkoló szavakat hallhattunk, melyek nagyon mély érzelmi élményként hatottak rám. A lelkem legmélyén található húrokat pengettek meg, szembesítve önnönmagamat olyan alapvető értékrendi gondolataimmal, mint a jó és a rossz fogalma, az elfogadás, az előítéletek, az ítélkezés, a bizalom kérdése. Két férfit láttam, hallottam, akik életük egy szakaszában sérthetetlennek, magabiztosnak, törvényen felül állónak érezték magukat, majd jött a durva ébredés, és minden elkövetett tettükkel szembe kellett nézniük.

A drog áldozatokat szedett. Értékes emberi életeket. Ők ketten mindent elveszítettek. Mindent, ami értékes volt a drog előtt. A munkahelyüket, a társukat, a barátaikat, a szabadságukat. A lehetőséget, hogy valaha újra tűzoltóként dolgozhassanak. Mindez egy rossz döntés miatt. Ma már tudják, hogy volt választásuk, de rosszul döntöttek. Ma már visszaforgatnák az idő kerekét, de erre egyetlen embernek sincs módja. Ma annyit tehetnek, hogy őszintén elmondják gondolataikat, megosztják velünk azt a meggyőződésüket, miszerint nem érdemes a droghoz nyúlni, nem érdemes kipróbálni. Szeretnék minél több fiatalhoz eljuttatni, hogy minden drog veszélyes, mind függőséget okoz, s mindegyik lehet halálos, akár az első fogyasztás után is.

Ezt már olvasta?

Cookies