A magyar történelem egyik legdrámaibb, az akkori világtörténések nagy visszhangot kivátló eseményére megemlékezve hajtottak fejet az 1956-os forradalom hősei, a diktatúra áldozatainak emléke előtt az egybegyűltek.
Bartal Dórának, a Művészeti Alapiskola, illetve a magángimnázium diákjának szívbemarkoló katonasirató-énekét követően dr. Hájos Zoltán polgármester szólt a megemlékező közösséghez.
1956 emlékezetének „is méltó helye van a nemzeti ünnepeink sorában, hiszen büszkék lehetünk az 1956-os fiatalokra, az értelmiségiekre, a munkásokra, akik megelégelve saját vezetőik részéről az elnyomást, a megaláztatást, megelégelve a rettegést, elveszítve a jövőbe vetett hitüket és a reményt, összefogtak, hogy lerázzák magáról azt az igát, amelyet az egyenjogúságot és társadalmi igazságosságot hirdető, ugyanakkor tetteiben homlokegyenest cselekvő államhatalom testesített meg” – mondta a polgármester.
„Ez a tömegmozgalom népfelkelésben, majd forradalomban csúcsosodott ki. A reformerek a meglevő rendszert emberközelivé akarták tenni, hogy valódi egyenjogúság és társadalmi igazságosság legyen Magyarországon, ahol nem kell rettegni, hogy másnap az állambiztonságiak bekopognak, és elviszik a család egyik, vagy másik tagját, s az otthonmaradottak rettegtek, hogy szerettüket, vagy szeretteiket viszontlátják-e valaha. A forradalom, a szovjet csapatok bevonulásával és ennek leverésére tett lépések miatt vált szabadságharccá, amikor is a fegyvert fogott emberek akarták megvédeni hazájukat a megszállókkal szemben” – jelezte Hájos.
Majd rámutatott: „1956 kapcsán nemcsak a dicső forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, hanem a forradalom leverésére is, a megtorlás időszakára, a sok áldozatra, akik életüket vesztették a szabadságért való harcokban, a százezrekre, akik elhagyták hazájukat, hogy egy szabad világban élhessenek, a sok mártírra és meghurcolt magyarra, akiket a szovjet segítségével hatalomra kerülők börtönöztek be, vagy végeztek ki.”
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke beszédjének elején Ákost idézte:
„Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956”
Az MKP elnöke szerint „a világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. A szabadság pedig ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. A harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult” – fogalmazott, majd hozzátette:
„Az 56-os forradalom és szabadságharcban nem vettek – nem vehettek – részt a csehszlovákiai/felvidéki magyarok, de nemzetrészünk túlnyomó többsége (kivéve a kommunista rendszer kiszolgálóit) felnézett az anyaországi forradalmárok és szabadságharcosok bátorságára és áldozatvállalására; a szabadságharc leverése pedig számukra is lelki megrázkódtatást jelentett.”
Majd az aktuális politikai helyzetre irányította a figyelmet: „Ma a kárpátaljai magyarok azok, akik közülünk a leginkább rászorulnak a kiállásunkra, támogatásunkra, védelmünkre – az anyaországéra és a világban élő összes magyar közösségére! A Felvidék már az anyanyelvi oktatás ellehetetlenítésére tett első intézkedésektől kezdve kiállt a karpátaljai nemzetrész mellett; és most, amikor a ukrán politikai elit ahelyett, hogy az ország polgárainak biztosított jóléttel és biztonsággal próbálna választást nyerni, a kárpátaljai magyarokból és az Ukrajna mellett eddig mindig kiálló magyar kormányból való ellenségcsinálásba lovalja magát bele.”
1956 üzenete Menyhárt József MKP-elnök szerint az is, hogy „a szabadságban és a demokráciában ugyanis részt kell venni – csakis így van benne mindnyájunknak felelőssége is!”
A beszédeket követően a történelmi egyházak képviselői, illetve a város és az intézmények küldöttei – köztük Márvány Miklós, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára, városunk alpolgármesterei, Horváth Zoltán és A. Szabó László – helyezték el a kegyelet koszorúit az emlékmű talapzatán, a Novus Ortus Diákszínpad tagjainak kíséretében.
