Tatán dunaszerdahelyiek is emlékeztek a kitelepítésre

A „csehszlovák-magyar lakosságcsere” keretében 71 éve, 1947. április 12-én indultak el Felvidékről az első vasúti szerelvények Magyarország felé, s kezdetét vette a szlovákiai magyarok elűzetése szülőföldjükről. 2012 decemberében az Országgyűlés április 12-ét országgyűlési emléknappá nyilvánította, hogy méltó módon emlékezzen meg a Beneš-dekrétumok következtében a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságról.

A lakosságcsere során Szőgyénből 135 magyar családot telepítettek át Magyarországra. A családok jelentős része Tata környékére került, s később közülük sokan beköltöztek városunkba, az Újhegyre. A rendszerváltást követően megalakult, első szabadon választott tatai önkormányzati képviselő-testület 1992-ben az Újhegy egyik utcájának a Szőgyéni utca elnevezést adta. 1995-ben Szőgyén Község Önkormányzata Nágel Dezső polgármester vezetésével megszervezte a kitelepítettek első találkozóját, az egykori kitelepítettek megkeresésében Tata Város Önkormányzata is közreműködött. 1997-ben, pontosan ötven évvel azután, hogy azok a bizonyos vasúti szerelvények megindultak a Felvidékről, Szőgyén község és Tata városa hivatalos testvértelepülési kapcsolatot kötött.

2015. június 4-én Tata Város Önkormányzata – Szőgyén Község Önkormányzatának segítő közreműködésével, Baracska Árpád és Smídt Róbert munkájával – keresztet állított a Felvidékről 1947-48-ban elűzöttek szenvedéseire emlékezve. A kereszten függő korpusz eredetijét a Méry család menekítette át a határon, s a 18. században készült alkotást a család ajánlotta fel a városnak. A tatai keresztállítást követően 2015 júliusában Szőgyén Község Önkormányzata felavatta ennek a keresztnek az ikerpárját Szőgyénben.

A tatai program a Mindszenty téren lévő emlékkeresztnél kezdődött, ahol Vígh Gábor osztotta meg gondolatait. Szőgyén polgármestere kiemelte: - 71 éve annak, hogy ez a szomorú esemény megtörtént, de a sors mindig helyreigazítja a hibákat, hiszen a magyar kormány ezt a napot emléknappá nyilvánította, és már hatodik éve rendszeresen megemlékezünk a kitelepítésekről, s miután sikerült az emlékkeresztet is felállítani, ezáltal a két testvértelepülés kapcsolata, együttműködése még szorosabbá vált, s igazi testvéreknek tartjuk egymást.

A helyszínen Michl József ünnepi beszédében elmondta: - a kitelepítés elszenvedői nem arra gondoltak, hogy tovább vándoroljanak, feladják az életüket vagy megkeserítsék másokét, hanem arra, hogy ha a nem kívánt sors ide juttatta őket, akkor nekik itt van feladatuk, és itt kell az életüket úgy berendezni, hogy hasznosak lehessenek Isten országa és a nemzet építésében. Ezt szeretném nekik ma megköszönni - fogalmazott a polgármester, hozzátéve: - olyan példát mutatnak a ma élőknek, a ma siránkozóknak, a gondokat többszörösére felnagyítóknak is, amely megmutatja, hogy így is lehet gondolkodni az életről, és csak azért is lehet másképpen élni. Köszönet nekik a példamutatásért – emelte ki a városvezető.

A tatai megemlékezésen dr. Farkas Zsolt szőgyéni esperes-plébános mondott imát a kitelepítettek emlékkeresztjénél.

A megemlékezés folytatásaként „Felvidéki szemmel” címmel került sor Karaffa Attila fotókiállításának megnyitójára a Magyary Zoltán Művelődési Központban. A kiállítást megnyitotta, és a felvidéki kitelepítésekről történelmi visszatekintést tartott Rajkovics Péter, a Dunaszerdahelyi Hírnök főszerkesztője.

A rendezvényeken közreműködött Jenei Márta, Petrozsényi Eszter, Berényi Kornélia, a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola pedagógusai és diákjai. Az emlékkeresztnél a 9. Vörössipkás zászlóalj felvidéki hagyományőrzői álltak díszőrséget.