Most minden önkormányzat azzal szembesül, milyen módon is tudja majd a jövő évi költségvetését összeállítani. Sajnos ugyanis olyan tendenciáknak vagyunk a tanúi, és elszenvedői, melyet rég tapasztalhattunk. Azt hittük, elfelejthetjük már például a 2010–11-es évek költségvetéseit, amikoris kevesebb forrásból kellett az önkormányzatok gazdálkodniuk, vagy a Covid időszakát, amikor szintén komoly gondot okozott a költségvetés összeállítása.
Az előtt állunk, hogy mind a városi hivatalnak, amely elkészíti a 2025-ös költségvetést, mind a városi képviselőknek, akiknek a lehető legjobb megoldást kell az egyes tételekből kihozniuk, olyan döntéseket kell meghozniuk, amelyek által a következő évi költségvetés alapot tud biztosítani a városnak, illetve a városi intézményeknek a működtetésére.
Csak hogy illusztráljam, milyen nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzatok: Dunaszerdahely városának a múlt évi előirányzottakhoz képest jelen esetben több mint -400 ezer euró folyó kiadás hiányzik a bevételeiből – amit a részadók keretén belül kapunk a pénzügyminisztériumtól. Ez a kiesés Nagyszombat Megyénél közel -3 millió eurós… Most tehát jóval kevesebb pénzből kell az önkormányzatoknak gazdálkodniuk, ráadásul úgy, hogy a pénzügyminisztérium progrózisa szerint még további kiesés várható.
Hogy kézzel foghatóvá tegyem: a 2024-es év első hét hónapjában a természetes személyek adójából 1 576 747 000 euró folyt be az önkormányzat kasszájába, míg az előző év ugyanezen hét hónapjában az összeg 1 660 712 000 euró volt.
Magyarán az önkormányzatok arra vannak kényszerítve, hogy egyre kevesebb pénzből gazdálkodjanak, ugyanakkor a kormány minden egyes évben emeli a minimálbért, s az ehhez kapcsolódó elvezetéseket mind a szociális biztosító, mind az egészségbiztosító és a munkahivatal felé. S még nem beszéltünk az inflációról, az energiahordozók vagy a szolgáltalások árának a folyamatos növekedéséről.
Egy könnyítést adott a pénzügyminisztérium, mégpedig hogy az önkormányzatok folyó kiadásait nem csak folyó bevételeikből fedezhetik, hanem az ún. önkormányzati megtakarításokból is, ami jogszerű ugyan, de veszélyes. Például Dunaszerdahely városa az elmúlt években általában egymillió euró, vagy az azt valamivel meghaladó megtakarításokat eszközölt, amit a rá következő évben mindig beruházásokra szoktunk felhasználni, mint pl. városi épületek felújítására, modernizálására, vagy a járdák és utak korszerűsítésére, illetve több esetben európai uniós pályázatok önrészének biztosítására. Tehát az „enyhítés” szerint azt a pénzt, amit mi meg tudnánk spórolni (bár tegyük hozzá, hogy az egyre romló gazdasági helyzetben ez egyre kevesebb), elkölthetjük a folyó kiadásokra. Persze akkor annyival kevesebb lesz értelemszerűen a megtakarítás, s a következő évben így annyival kevesebb pénzt fordíthatunk majd fejlesztésekre. Ez azonban nem egy egészséges folyamat.
A Matovič-féle kormánynak a családi bónuszok terén hozott döntései is kedvezőtlenül befolyásolták az önkormányzatok kasszáját. Amikor ugyanis a családi bónuszt bevezették, az önkormányzatok is kénytelenek voltak jelentős mértékben például az óvodai vagy a napközis illetékeket megemelni, tehát annak a politikai döntésnek, hogy a családokon segítenek, nem volt effektivitása, mert amit az állam a családoknak adott, azt az önkormányzatoktól vették el. Így az önkormányzatoknak kellett szerencsétlen módon azt ráterhelnie a szülőkre.
Szomorú, de Szlovákiában rossz tendenciát mutat a közpénzek tervezése, hiszen még maga a kormány sem tudja, hogyan fogja az állami vagy az önkormányzati költségvetésekben keletkező a hiányt fedezni.
Várható tehát, hogy az állam emelni fogja az adókat, vagy olyan adófajtákat vezet majd be, ami eddig még nem volt. Hasonlóképp, Dunaszerdahely város önkormányzata is azzal szembesül, miképp fogja majd működtetni olyan színvonalon a szolgáltatásokat, ahogyan azt a dunaszerdahelyiek igénylik.
Elmondok egy konkrét példát. Jelenleg a DS APPon keresztül érkeznek bejelentések a polgárok részéről – például a városi zöldterületek karbantartása kapcsán. Miszerint megnőtt a fű, és a város vágassa azt le, mielőbb. A lakosok közül sokan azonban nem tudják, hogy a városi közterület fenntartó cégünknek megvan a saját harmonogramja, amelyben benne szerepel, hol és mikor vágja a füvet (amit persze az esőzések vagy a forróságok is befolyásolhatnak). Azonban a lakosok sürgetésére, sok esetben plusz költséggel, meg kell oldaniuk előre nem tervezett dolgokat is.
Ha azonban mi nem akarjuk a dunaszerdahely lakosok által elvárt szolgáltatások minőségét csökkenteni, akkor bizony olyan lépéseket kell foganatosítani, amelyekkel a hiányzó bevételt valamiképp pótolni tudjuk. Ezt esetünkben a városi adó, a helyi adók és illetékek emelése útján lehetséges majd.
A makrogazdasági mutatók ugyancsak bevételcsökkenést irányoznak elő a központi költségvetésből az önkormányzatok irányába a részadók kapcsán. Emiatt is arra kényszerülünk majd, hogy megfelelő egyensúlyt találjunk. Egyrészt tervezni kell a bevételeket, csakúgy, mint a kiadásokat. Az is jogszabályokhoz kötött ugyanis, milyen kiadásokat lehet folyó bevételekből finanszírozni, s milyeneket nem. Itt meg kell említenem az adósságszolgálatot is. Tudjuk, hogy Dunaszerdahely városa bizonyos perioditással fejlesztési hiteleket vesz fel a városi intézmények korszerűsítésére, az utak karbantartására, amit, ahogyan jeleztem fentebb, a város emellett még a spórolásából is fedez.
A város előző évi tartalékaiból igyekszünk továbbá azoknak az európai uniós projekteknek az önrészeit is biztosítani, amelyek városunk fejlődését szolgálják.
Egyebek mellett például épp most akarunk egy pályázatot beadni a vasúti pályaudvar és az autóbusz állomás melletti háromszög-kereszteződés körforgalmasítására, ami jövőre már kézzelfogható fejlesztéssé válik. De például a városi tömegközlekedés korszerűsítése kapcsán ugyancsak pályázat útján tervezzük az okos buszmegállók telepítését is, amelyek valós időben fogják mutatni, hogy az adott buszmegállóba mikorra ér oda a busz. Figyelembe vettük azt is, hogy egy-egy ingyenes reggeli városi buszjáratnál probléma van a közepes méretű elektromos meghajtású autóbuszoknál a férőhelyek számával – így szeretnénk beszerezni egy nagyobb autóbuszt is, ami még inkább hozzájárul az ingyenes városi közlekedés kényelméhez.
De a pályázatok sorába tartozik a Smetana ligeti Alapiskola korszerűsítése, s szintúgy szeretnénk a gyűjtőudvar korszerűsítésére is pályázatot beadni. Tervben van az ollétejedi városrész csatornázása, a Vámbéry Ármin és a Kodály Zoltán Alapiskolák tetőszerkezeteinek a korszerűsítése, illetve a Pódafai kerékpárút kiépítése is. Ezekre az európai uniós fejlesztésekre az önrészt a tartalékalapból kívánjuk biztosítani.
Miközben a kormány 2025-ös évre megemeli majd a minimálbért is, akkor nekünk is az önkormányzati szinten bérfejlesztéssel kell számolnunk.
Elmondható tehát, hogy az önkormányzatoknál a költségvetés felállításánál tükrözni kell a bevételeink és a kiadásaink közti egyensúlyt – magyarán azzal tudunk gazdálkodni, amennyi bevételünk lesz, míg az állami költségvetésnél lehetőség van deficites költségvetést is jóváhagyni. Az önkormányzatoknál ez nem lehetséges, azt ugyanis a jogszabály tiltja.
Összegezve komoly fejtörés előtt áll a városi hivatal és az önkormányzat a jövő évi városi költségvetés kidolgozása és jóvá hagyása előtt úgy, hogy a 2025-ös évben biztosítani lehessen városunk és a városi intézmények zökkenőmentes működtetését.
(Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2024/7-es számában.)
