A csallóközi paraszti társadalom a hamvazószerdai hamvazkodástól a nagyszombati föltámadási szertartásig szigorúan megtartotta a nagyböjti előírásokat. Húst és zsíros ételt kezdetben még vasárnap sem készítettek, csak olajos vagy olajon főzött, sütött ételeket fogyasztottak. Edényt is csak olyat használtak, amelyben sohasem készült zsíros étel. Ezek voltak a böjti edények. Máskor ezeket egyáltalában nem használták. A nagyböjt szerdája és péntekje pedig szigorú böjt volt, ami azt jelenti, hogy napjában csak egyszer laktak jól.
A Csallóközben igen elterjedt és kedvelt böjti eledel volt a kőtés. A kőtéshez a megtisztított és kevés rozzsal kevert búzát tenyérnyi vastagon egy deszkán szétteregették, meleg helyre tették, s letakarták vizes ruhával. Mindennap meglocsolták, így már rendszerint a harmadik napon csírázni kezdett. Igen vigyáztak arra, hogy a nap melege ne érje, mert ekkor gyorsabban megsárgult. Amikor már teljesen szép sárga lett, ledarálták, majd jó hideg vízben kimosták, „kicsavarták, mint a ruhát”, a levét pedig többször átszűrték. Kevergetni kellett, hogy a benne lévő keményítő le ne ülepedjék. Kevés liszttel bekeverték, hogy sűrűbb legyen. Ezután lábosba öntötték, a közepébe nádat szúrtak – ezen szálltak ki a sütés közben keletkezett gázok – s szép pirosra sütötték. Egy kisudvarnoki adatközlő szerint kőtés-sütéskor kevés lóganét kellett átdobni a kéményen, akkor a kőtés jó magasra följött, kifutott a sütőből.
Ez az egyszerű böjti eledel egy házból sem hiányozhatott, a rokonság és a szomszédok kóstolót is küldtek egymásnak.
A hamvazószerdát követő csütörtökön, népi nevén zabálócsütörtökön egy napra még szünetelt a szigorú böjt, ekkor fogyasztották el a farsangi maradékot.
A böjti időszakban nem alakult ki jellegzetes népszokás sem. Rendszerint az időjárás is eléggé mostoha szokott lenni, a tél ekkor élte ki utolsó napjait. A szeles, hűvös időre a csallóköziek így mondták: fújnak a bűti szelek. Meg azt is tudták, hogy „azír fújnak a bűti szelek, mer ezekbe a napokba lett kivígezve az Úr Jézus”. Azt is megfigyelték, ha böjtben sok szél fúj, gazdag lesz a gyümölcstermés, de száraz lesz a nyár. Nagyböjtben tilos volt a tánc, mert ha táncoltak, tavasszal a fákról lehullottak a virágok.
(Forrás: Marczell Béla: Csallóközi népszokások)
