Back to top

A mozgássérült fiatalokért

Publikálva: 2020, szeptember 9 - 21:00
Peer to Peer – Mozgáskorlátozott fiatalok társadalmi inklúziójának és szerepvállalásának erősítése a kortárs segítés erejével néven kétéves Erasmus+ program indult áprilisban három országban. Résztvevői a magyarországi Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), a romániai Orbán Alapítvány és a szlovákiai Szövetség a Közös Célokért (SZAKC). A programról Hideghéthy Andreával, a dunaszerdahelyi SZAKC ügyvezető igazgatójával, a projekt koordinátorával beszélgettünk.
A mozgássérült fiatalokért

– A koronavírus-járvány miatt csak júniusban jelentettük be a projekt indulását – a MEOSZ koordinálásával közös sajtóanyagot juttattunk el az internetes felületekre és a nyomtatott sajtóhoz. Dél-Szlovákiában élő, 18 és 30 év közötti mozgáskorlátozott fiatalokkal szerettük volna felvenni a kapcsolatot. Egy előzetes szakmai felmérés alapján ugyanis azt láttuk, hogy a mozgáskorlátozottak klubjait az idősebb korosztály aktívan látogatja, a fiatal felnőtteket viszont nehéz bevonni a tevékenységükbe. Azért próbáltuk megkeresni a környezetünkben élő mozgáskorlátozott fiatalokat, hogy segítsünk nekik bekapcsolódni a közéletbe. Tudjanak a lehetőségeikről, és a projekt ideje alatt felkészíthessük őket az aktív állampolgárságra, szerepvállalásra.

– A feladat elég nehéz lehetett, mert ezek a fiatalok szétszórtan élnek, s meglehetősen rejtőzködően. Sikerült megtalálni őket?

– Nem volt könnyű, de nagy elhivatottsággal vágtunk bele. A SZAKC felhasználta hozzá a kapcsolati hálózatát, és szakmai szervezetek, az Artis Centrum, a Carissimi és a Fefosz segítségét is kértük. Sikerült öt-hat olyan fiatalt találnunk, akik vállalták, hogy tapasztalati szakértőként vesznek részt a programban, de úgy is mondhatnám, hogy a program a nagykövetei lesznek, az arcukat és a gondolataikat adják ahhoz, hogy be tudjuk mutatni egy mozgáskorlátozott fiatal életét, a nehézségeket, amelyekkel szembesülnek.

– Hol tart most a projekt?

– A fiatalokat először arra kértük, hogy az általunk összeállított magyar és szlovák nyelvű kérdőívet tapasztalati szakértőként nézzék át és véleményezzék. A kérdőívet elektronikusan lehetett kitölteni július végéig. Sok válasz érkezett; ez azt mutatja, hogy van véleményük, vállalják is, habár a rejtőzködő életmódot is látjuk. Talán a rossz tapasztalatok és a diszkrimináció miatt visszahúzódóbbak.

– Feltételezem, hogy a legnagyobb visszahúzó erő az akadálymentesség hiánya.

– És a közlekedési nehézségek. Dél-Szlovákiában nem nagyvárosokban, hanem főleg kisebb településeken élnek ezek a fiatalok. Számukra még nagyobb probléma, hogy bejussanak a városba egy-egy kulturális programra, ahol esetleg van akadálymentesítés.

– Milyen pontjai vannak még a projektnek?

– Eddig két csoportos beszélgetést valósítottunk meg. Az egyiken szakértők szakmai tanácsadóként fejtették ki a véleményüket, a másik egy közös fókuszcsoportos interjú volt a fiatal tapasztalati szakértőkkel videókonferencia formájában. Meghatározott, konkrét kérdések alapján próbáltuk felmérni, hogy milyen problémákkal küzdenek. Többféle szempontból igyekeztünk megközelíteni a témát, hogy az interjúk és a kérdőíves válaszok kiértékelése után össze tudjunk állítani egy olyan módszertani anyagot, amely a projektbe bekapcsolódott fiataloknak, illetve a hozzájuk csatlakozó továbbiaknak segítségére legyen az érdekérvényesítés és a munkavállalás területén. Segíteni fog a kapcsolatok kiépítésében, javaslatokat tartalmaz majd, hogyan vállalhatnak a mindennapi életükben a társas és a közéleti területen szerepet. Ez kb. féléves periódust foglal el a programban. Utána a tavasz folyamán lenne a következő mérföldkő, amikor a tervek szerint a fiatalokkal személyes találkozásokon, tapasztalt trénerek bevonásával megbeszélnénk és véleményeznénk a módszertani anyagot, hogy aztán a gyakorlatban, a saját életükben tudják alkalmazni.

A videókonferencia során azt tapasztaltam – és ezt nagyon fontosnak tartom –, hogy a programon kívül is meg tudtunk fogalmazni célokat. Elmondták, hogy jó érzés számukra, hogy lehetőség nyílt ennek a programnak az elindítására, hogy megtaláltuk őket, és módjuk van bekapcsolódni. Eredmény az is, hogy egymással is sikerült kapcsolatot kiépíteniük. Korábban nem tudtak egymásról, még azok sem, akik egy régióban laknak. Arra gondoltunk, hogy pozitív példaként bemutatnánk azokat az oktatási intézményeket, ahol tanultak. Hosszú távon pedig felvennénk a kapcsolatot olyan jogászokkal, munkaügyi hivatalok vezetőivel, akik segítenék a védett munkahelyek kialakításának kérdését jobban bevinni a köztudatba.  

– Menet közben még bekapcsolódhatnak újabb fiatalok?

– Igen, mindenkit várunk. Azt is, aki csak tájékozódni szeretne a programról, de arra is van lehetőség, hogy aktívan részt vegyenek benne. A dunaszerdahely [at] szakc.sk e-mail-címen léphetnek velünk kapcsolatba.

Tóth Erika / A cikk a Carissimi 2020/szeptemberi számában jelent meg

Ezt már olvasta?

Cookies