A nálamnál idősebbek hosszú diskurzust tudnak folytatni arról, hogy a rendszerváltozás előtti időben is működött minden, pedig szombat délben minden bezárt, sőt, még a demokrácia sem hozta rögtön a „szabad vásárlás” illúzióját. Most mégis úgy tűnik, hiába a lakosság körében magas támogatottság, valakik mégis meg akarják fúrni azt a szabályozást, amit három hónapja már a gyakorlatban is tapasztalunk.
Igaz, ehhez az elmúlt száz év legnagyobb globális vírushelyzetére volt szükség, de kiderült, az emberek tudnak élni úgy is, ha vasárnap nem maradnak nyitva az üzletek. Az már más kérdés, milyen hatással lenne mindez a gazdaságra, mert ehhez átfogóbb elemzésekre volna szükség, amelyekről keveset hallunk. Az viszont a napnál is világosabb, ha az üzletek bezárnak, attól még nem fognak tömegesen embereket elküldeni, mert a kereslet és kínálat közötti összhatások átalakítják a vásárlási szokásokat is. Magyarul, ha valaki eddig vasárnap vásárolt, akkor feltehetően ezután más nap fog, s a fogyasztói nyomás más napokon jelentkezik. Esetleg néhányan a határ közelében átmennek abba a szomszédos országba, ahol vasárnap nyitva vannak az üzletek. Ez utóbbi persze nem segíti majd a gazdaságot, de akár lehetőséget jelenthet a határmenti munkanélkülieknek.
Igazi veszélyt a történet akkor okozna, ha a vendéglátó egységek, kávézók is bezárnának, mert az ilyen területen sok vállalkozó valóban napokban és szolgálatokban gondolkozik, de nem erről van szó. Sőt, éppen ők járhatnának jól, ha a vasárnapi szabadot a családok és egyének arra használnák, hogy egyet kirándulnak a környéken vagy éppen kikapcsolódnak. A romló gazdasági helyzet ellenére ugyanis még mindig erős fizetőképes csoportok vannak az országban, ahogy ezt az újranyitások utáni hétvégék is mutatják.
A gazdasági hatások elemzése tehát sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt a gazdasági miniszter tálalni szeretné. Az pedig gyenge érv, hogy csorbulnak az egyének jogai, mert mondjuk aki szeretne vasárnapi munkával plusz jövedelmet szerezni, az nem tud. Ebből kiindulva azt is mondhatnánk, annak is csorbul a joga, aki hajnali négykor akarna vásárolni, de mivel csak hatkor nyit az élelmiszer, így nem tud.
Ezen gazdasági hatások mellett van egy másik, sokkal fontosabb, amire a kormány nagyobbik oldala is hivatkozik. Az, hogy legyen egy pihenőnap. Természetesen még így sem lenne mindenkinek, mert számos területen továbbra is munkanap lenne a vasárnap, hiszen minden nem állhat le, de jelentős fejlődést tudnánk elérni. Erre azért is nagy szükség van, mert a fogyasztói elvárások hajszolása közben észre sem vettük azon veszteségeinket, amelyekre akár a koronavírus ideje alatti karantén is rávilágíthatott.
Az eltávolodás ugyanis a legnagyobb gondja a 2020-as év átlagemberének, amelyet a fokozott tempó és az elvárt célok hajszolása közben észre sem veszünk. Legyünk vallásosak vagy éppen ateisták, az mindenki számára evidens kell, hogy legyen, a pihenés nélküli hajsza nem vezet jóhoz. A vasárnap éppen ennek óráit hozhatja el nekünk, a családdal töltött pillanatokét, azt, amikor nyerünk egy kis „énidőt” vagy éppen csak újra tudjuk építeni a mindennapjainkat.
Akármennyire is titkoljuk, szükség van erre, mert a fejlődés zakatoló üteme ugyan több élvezeti cikket kínál a mindennapokban, de az okos világban csak akkor tudunk majd kényelmesen mozogni, ha a lélek is pihenni tud, nem csupán a test.
Rajkovics Pléter
