Teljesen tudattalanul, a szülők általában a legegyszerűbb megoldást választják, ha a béke és a nyugalom visszaállításáról van szó. A gyermek megvesztegetése azonban nem egy hosszú távon működő stratégia, ugyanis ahogy telik az idő, a csöppségednek egyre nagyobb elvárásai lesznek. Egyetlen dolgot kell megértened: az, hogy imádod a gyermekedet, nem jelenti azt, hogy minden szeszélyére ugranod kell. Bármennyire is nehéz, az érzelmeket külön kell tudd választani a hóbortok teljesítésétől.
A gyermekek kiválóan alkudoznak, és mindig ráéreznek a szülők gyenge pontjára. A megérzéseik sosem csalnak, és mindig kitapasztalják a módját annak, hogyan hassanak a felnőttek lelkiismeretére. Pontosan tudják, hogyan ejthetik csapdába a szüleiket. És elég csak egyszer belemenned a játékába. Attól a pillanattól kezdve egy életen át a gyermeked rabja leszel!
De hát mit akarhat egy gyerek? – tesszük fel a kérdést. Hisz még csak gyerek! – hangzik el az újabb téveszménk, melyen banánhéjként csúszunk el. A kicsiket sosem szabad alábecsülni, csak mert még gyerekek! Attól még van saját akaratuk, és pontosan tudják, hogy ha jól játsszák ki a lapjaikat, akármit kicsikarhatnak a felnőttektől. Legyen szó édességről vagy számítógépezésről, a lista végtelen, és a lényeg úgyis az, hogy ők irányítanak. A legtöbben pedig átengedik nekik a gyeplőt, és igazából ezzel követik el a legnagyobb hibát, amit egy szülő megtehet.
Sokan nincsenek a tudatában annak, hogy a korlátokat azért találták ki, hogy betartsák őket. És azzal, hogy bizonyos határokat szabsz a gyermekednek, csak azt éred el, hogy biztonságérzetet és kényelmet adsz neki. Amikor egy határozott nemet hall tőled, igazából megvédve érzi magát. Mert ösztönösen bízik benned és az erődben, hogy képes vagy megóvni őt, és hogy a legnehezebb helyzetben sem hagyod őt cserben.
Sajnos egy olyan világot élünk, ahol a gyermekek minden egyes jótettét azonnal megjutalmazzuk, és anyagi/tárgyi javakkal motiváljuk őket. Viszont az a csemete, aki tisztában van az elé állított korlátokkal, és nem vár el egy szelet sütit minden helyesen megoldott matekfeladatért, sokkal jobb esélyekkel indul az életben, mint a többiek. Csakis így tud majd okos döntéseket hozni. És hát nem ez lenne minden szülő álma?
Először is, állj szóba a gyerekeddel, és magyarázd el neki, pontosan miért is nem teljesíted az akaratát. A hangsúly itt a határozottságon és az indokláson van. A kicsik ugyanis azonnal megérzik a bizonytalanságot vagy a bűntudatot a hangodban, továbbá szükségük van a racionális magyarázatra ahhoz, hogy fel tudják mérni a helyzet súlyát.
Másodszor, próbálj meg minél több időt a társaságában tölteni. Csakis így alakulhat ki a kölcsönös bizalmi és érzelmi viszony, amire építeni lehet. A közös szabadtéri programok, a játszás, meseolvasás a legjobb módszer arra, hogy közel kerüljetek egymáshoz.
Amennyiben a csemetéd azt látja rajtad, hogy fegyelmezett és következetes vagy a saját döntéseidben, ha követed a saját szabályaidat és állod a szavad, akkor gond nélkül elfogadja majd a nemleges válaszaidat.
Szintén hasznos „trükk”, ha hagysz pár kiskaput neki az alkudozásban. Ezzel csak segíted őt abban, hogy megértse, nem vagy abszurd, hanem komoly okaid vannak arra, hogy elutasítsd az óhaját. Sose légy merev és ellentmondó!
A gyermeked nem adja fel, hanem kitartóan keresi a határaidat, és a türelmedet is gyakran próbára teszi. A célja, hogy mindig egy lépéssel föléd kerekedjen, szóval érdemes lesz hozzászoktatnod ahhoz, hogy a nem öt perc múlva és még két nap múlva is nem lesz, így nem kell örökös hatalom-harcot vívnod a csemetéddel.
Azonban figyelj oda arra, hogy ne minden kérését utasítsd el! A legjobb, ha megérteted vele, mit szabad kérnie és mit nem, ahhoz pedig magadat is tartanod kell. Ha összezavarod, azzal csak haszontalan feszültséget és bizonytalanságot gerjesztesz.
És végül, de nem utolsó sorban: sose használd az elutasítást arra, hogy megbüntesd vagy megfélemlítsd a gyermekedet! Inkább emlékeztesd magad arra, hogy a kicsiknek kötelességük kipuhatolózni, hol van nálad az a határ, amin nem juthatnak tovább. Csakis így tanulnak és értik meg ezt a világot és magát az életet. Maga az ok pedig egyszerű: nem arról van szó, hogy nem fontosak számodra a kívánságai, hanem arról, hogy te vagy a felnőtt, akinek felelősséget kell vállalnia ebben a kapcsolatban, legalábbis addig, míg fel nem nő, és már egyedül is tudni fogja, mi a helyes és mi a jó.
Talán lehetetlennek hangzik, de meglásd, egy napon majd hálát fog adni neked azért a nemért!
