Az előrejelzések sok jót nem ígérnek, elég csak a múlt héten megjelent áprilisi munkanélküliségi adatokra vetnünk egy pillantást. A helyzet országosan sem rózsás, miközben a Dunaszerdahelyi járásban brutális a növekedési ütem az április adatok alapján és ugyan még mindig alacsonynak nevezhető az állástalanok száma, de a folyamat még korántsem ért véget. Az enyhítések ugyan lassítanak ezen az ütemen, de még nem is sejtjük, hány szektorra lesz hatással a leállás és utóhatásai.
Szlovákia azért sincs könnyű helyzetben, mert a kormányváltásra éppen a járvány közepén került sor, s az új vezetőknek a hivataluk megismerése közben kellene megfelelő módszereket találniuk a válság kezelésére. Politikai elkötelezettségtől függetlenül mindenki érdeke, hogy minél gyorsabban sikerüljön megtalálni a megoldásokat, mert máskülönben a költségvetési deficit mértékének növekedése mellett az anyagi bizonytalanságba süllyedő személyek száma is exponenciálisan fog emelkedni.
Egy dolgot ugyanis nagyon tisztán láttunk az elmúlt években. A fejlődés hatására a felvett hitelösszegek növekedtek, s ugyan most átmenetileg le lehetett állítani a hitelek törlesztését, de sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ez számukra is költségekkel fog járni a későbbiekben. Ha ezek mértéke a törlesztőrészlethez képest összeségében elenyésző is, de az már a bő tíz évvel ezelőtti válságból kiderült, a tavalyi szinthez való visszatérés majd évekig fog tartani, tehát a korábbi részletek fizetése is nehézségeket okozhat.
A jelenlegi helyzet egyébként is más, hiszen a gazdasági hatások mellett az emberek viselkedése is megváltozhat, a járvány újabb felbukkanása pedig további óvintézkedéseket idézhet elő.
A csallóközi turizmus már így is komoly nehézségek elé nézhet, mert fürdőink vagy sportlétesítményeink, amelyek több százezer embert csalogatnak a vidékünkre, még mindig nem működhetnek, s a jövőben is csak komoly megkötésekkel indulhatnak újra.
A kormányzat számára több alternatíva is szóba jöhet, mi egyszerű polgárok viszont leginkább azzal segíthetünk a régiónknak, s így hosszabb távon saját magunknak is, ha újra felismerjük a helyi termék, szolgáltatás erejét, s a fogyasztói döntéseik során is ennek fényében cselekszünk. Legyen szó vásárlásról, ebédről vagy éppen egy kis szórakozásról, így tudjuk majd előre mozdítani a helyi vállalkozókat, ezáltal a foglalkoztatást és az egész vidéket. Már évek óta a lokális gondolkodás erősödéséről esik szó, de soha még nem volt ennyire fontos, hogy ezen a téren előrelépjünk. A körülmények pedig adottak, hiszen vélhetően kevesebben akarnak majd a nyáron külföldre menni kirándulni, s egy jól irányzott kormányzati intézkedéssel a belföldi turizmus mellett a helyi termelőknek is lendületet lehetne adni.
Az elmúlt hónapokban a maszkok és a bezártság világában megtanultuk mennyire fontos, hogy odafigyeljünk a másikra, s olyan módon viselkedjünk, amellyel egymásnak is jót tehetünk. A következő hónapok pedig majd megmutatják, az új korszakban megmarad-e valami ebből az elhatározásból és tudunk-e tovább látni saját árnyékunkon.
Rajkovics Péter
