290. Tegnap újra rekordot döntöttünk. Trdossin 30, Námesztó 27, stb.
Az első hullámban együtt sikerült elérni az európai elsőséget, és soha nem is álmodtunk ilyen számokról. Nyertünk, mert bíztunk egymásban, és a szabályok felelősségteljes betartása, a higiénia és a szájmaszkok tisztességes viselése volt a legfontosabb fegyverünk.
Nyilvánvaló, hogy akkor is voltak olyanok, akiknek be kellett bizonyítaniuk, hogy "senki sem korlátozhatja őket". Ennek ellenére, egyesre sikerült teljesítenünk. Egyszerűen lényegesen többségben voltak felelősségteljesebbek.
Ma azonban a helyzet kezd válságossá válni. Még az egyébként ésszerű emberek között is jelentősen növekszik a felelőtlenek száma ... és ezért logikusan a fertőzöttek száma is növekszik.
Mondhatják, hogy semmi szörnyűség nem történik, a fertőzések lényegesen kevésbé nőnek, mint Csehországban, és csak minimálisan halnak meg az emberek. OK, de meddig? Tudjuk a választ. Addig amíg a regionális higiénikusok bírni fogják a pozitív kapcsolatok keresését. Ezt követően a helyzet elszabadul.
Mikor fog ez megtörténni? Attól tartok, hogy körülbelül napi 300 fertőzött embernél már ennek a határán vagyunk. A higiénikusok 120%-on teljesítenek, és nincsenek új szabad higiénikusok, mert a korábbi kormányok megtizedelték számukat.
És most? Az egyetlen dolog, ami segíthet bennünket, az az, hogy visszatérünk ahoz a hozzáálláshoz, ahogy mindannyiunk viselkedett az első hullám idején, amikor egész Európa irigyelte az eredményeket. Visszatérni a maximális felelősséghez és a legkiszolgáltatottabbakhoz való szolidaritáshoz.
Más szóval – ki mint vet, úgy arat.
Ha a legnagyobb óvatosságot és felelősséget választjuk, akkor a világjárvány ellenére is viszonylag szabadon fogunk élni. Ha bennünk a felelőtlenség nyer, akkor megfosztjuk magunkat a szabadságtól ...
és akkor én már nem leszek az, aki a válságstáb akaratával szemben nagyobb szabadságot véd meg a kultúra, a sport vagy az esküvők számára.
U.i.: A szabadság felelősség
ma7.sk
