Maszkok nélkül

Az egészségünk védelme minden helyzetben elsőrendű, éppen ezért még közgazdászként is azt kell mondanom, hogy a zárások és tiltások a helyén voltak. Azzal viszont már akkor tisztában lehettünk, hogy mindez nem tarthat hónapokig, mert az a járványnál is sokkal súlyosabban pusztítást jelenthet. Így is látjuk és halljuk hogyan vesztették el sokan állásukat vagy éppen fizetésük, bevételük jelentős részét, miközben februárban még mindenki arról beszélt, hogy munkaerőhiányban szenvedünk.

Az államkassza, mint kiderült, üres, csak hazai és nemzetközi átcsoportosításokban reménykedhet a kormányzat, miközben a törékeny szlovák gazdaság álarcok nélkül már nem olyan vonzó. Sokak szerint reménytelen helyzetben vagyunk, de ennek ellenére van mibe kapaszkodnunk még most is.

Tájainkon ugyanis az elmúlt hetek eseményei is rávilágítottak társadalmunk szabálykövető magatartására. Nem láttunk tömeges hisztériát, még a húsvét előtti kilométeres kocsisorok után is felkerültek a maszkok, s ugyan a médiában mindennap látunk néhány egyén deviáns viselkedését bemutató riportot, azonban mégsem ez jellemzi a több mint ötmilliós ország lakosságának 99 százalékát.

Gondoljunk csak bele, egy hét alatt szájmaszkba öltözött az ország, amikor arra szükség volt, pedig hiánytermék volt az egész világon, de városunkban is az önkéntesek és a közösség erejével meg tudtuk oldani ezt a kihívást. A járvány pedig egyre csak növekszik, szerencsére nem annyira ijesztő ütemben, mint egyesek jósolták, de még ki kell tartanunk. Ehhez pedig erő és remény kell.

Azt gondolom, hogy mindkettő ott van bennünk, hiszen kihívás akadt eddig is bőven, ugyan jellegük és súlyuk eltérő volt, de a csallóközi polgár mindig igyekezett megbirkózni a feladattal és a nehézségekből tanulva haladni tovább. Ehhez kívánok Önöknek jó egészséget és sok erőt, mi pedig ott leszünk a mindennapjainkban és minden fontosról tájékoztatjuk olvasóinkat és nézőinket!

Rajkovics Péter