Márton Áron, a remény zarándoka – pódiumműsor Dunaszerdahelyen

Az est középpontjában a 20. század egyik legnagyobb magyar egyházi személyisége, Erdély legendás püspöke áll: Márton Áron, aki a történelem legsötétebb óráiban is az emberség, a hit, a bátorság és a keresztény felelősségvállalás példájává vált. Olyan pásztor volt, aki a vészterhes időkben is őrizte népét, védte az üldözötteket, és szavával, kiállásával, egész életével azt hirdette: a hit nem menekülés a világ elől, hanem erőforrás a legnehezebb történelmi pillanatokban is.

A hiánypótlónak szánt pódiumműsor a 130 esztendeje született Márton Áron életének főbb állomásait mutatja be, miközben megidézi az „Emberkatedrális” beszédeit, körleveleit és gondolatait is. A nagy formátumú egyházi ember kisebbségi sorsban megélt küzdelmei ma is üzenetet hordoznak: tartást, reményt és erkölcsi irányt adhatnak a 21. század sokszor értékvesztett emberének is.

Az előadás különlegessége, hogy Márton Áron alakja nem csupán életrajzi adatokon keresztül elevenedik meg. A műsorban versek és prózai részletek is elhangzanak az erdélyi magyar irodalom kiemelkedő alkotóitól, többek között Sütő Andrástól, Reményik Sándortól, Dsida Jenőtől és Tamási Árontól. A szövegek, idézetek és irodalmi részletek együtt rajzolják meg azt a lelki és történelmi hátteret, amelyből Márton Áron példája ma is erőt merít.

Az est előadója, Tóth Péter Lóránt egykori testnevelés–történelem szakos tanár, drámapedagógus, Pro Cultura Hungarica-díjas versvándor, aki évtizede járja tematikus előadásaival a Kárpát-medence és a diaszpóra magyar közösségeit. Műsoraiban az élménypedagógia eszközeivel, erős érzelmi jelenléttel és közvetlen előadásmóddal hozza közelebb a közönséghez a magyar irodalom és történelem nagy alakjait. Ahogyan róla gyakran megfogalmazzák: emberarcúvá teszi a szobrokat.

Tóth Péter Lóránt eddig huszonkét országban, több mint nyolcszáz településen lépett fel. A magyar kultúra Kárpát-medence-szerte végzett formabontó népszerűsítéséért 2024-ben, az államalapítás ünnepén Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki, majd ugyanabban az évben szülőhelyén, Bács-Kiskun vármegyében Prima-díjjal ismerték el munkásságát.