Lakatos Rita: „A kézilabda az életem”

Több hónapos kihagyás után az Európa-ligában léptél újra pályára tétmérkőzésen, ráadásul gólt is szereztél. Milyen érzés volt újra játszani?

Nagyon élveztem, sok érzelem kavargott bennem. Azelőtt, hogy befutottam volna a pályára a bemutatásnál, végigpörgettem a fejemben az elmúlt időszak történéseit, úgyhogy tényleg, játékperctől függetlenül csak élvezni szerettem volna a meccset, és azt, hogy ismét keretben lehetek.

Egy sérülés miatt megközelítőleg kilenc hónapot kellett kihagynod. Hogyan élted meg ezt az időszakot, mentálisan mennyire volt nehéz számodra ez az időszak?

Nagyon nehéz volt, főleg a műtét előtti időszak. Nem volt azonban egyszerű a műtét után sem, viszont ott már biztos úton haladtunk. Korábban sok csapattársam komoly sérülését, rehabilitációját csak kívülről szemléltem, és biztos voltam abban, hogy nehéz a dolguk, rengeteg munkát fektetnek a visszatérésbe, de csak most értettem meg igazán, hogy miről is van szó, amikor magam is ebbe a helyzetbe kerültem. Nem úgy van, hogy napról napra egyre jobb lesz minden, ez az út tele van hullámvölgyekkel, s ez az, amit mentálisan nagyon nehéz elviselni.

Egy sportoló életében sohasem jön jól a sérülés, de újra itt vagy, a nehéz időszakon túllépve újra motiváltan és játékra készen. Mi, illetve kik lendítik át ilyenkor a sportolót a holtponton? 

Rengeteget segített a családom, a párom támogatása, a klubom, illetve a csodálatos gyógytornászok, erőnléti edzők, orvosok, akiket megismertem, akikkel a napjaim nagy részét töltöttem. De mégis nekem kellett fejben megerősödnöm, türelmesnek lennem, és hinnem a pozitív végkimenetelben. Más nézőpontból azt is mondhatom, hogy egy önismereti utazás volt ez az időszak, amit a nehézségek ellenére még élvezni is tudtam.

Beszéljünk kellemesebb témáról! A romániai visszavágón sikerült megtartani az előnyt, így ott lesz a Siófok az Európa-liga csoportkörében. Hogyan értékeled a párharcot, és mit vársz a csoportküzdelmek során?

Nagyon örülök, hogy bekerültünk a csoportkörbe. Ez volt az egyik fő célunk, amikor elkezdtük az idei évet. Izgatottan várom a sorsolást, illetve nagyon tetszett az utolsó két mérkőzésünk minden szempontból.

A bajnokságban jelenleg a hetedik helyen áll a Siófok, de van több elmaradt mérkőzése is a csapatnak. Mi a terv az idei szezonban, megcélozza a csapat a nemzetközi porondot idén is?

Szeretnénk a nemzetközi színtéren, illetve a bajnokságban is a lehető legjobb eredményt elérni.

Amint azt sokan tudják, Dunaszerdahelyről indult a karriered. A helyi csapat, a HC DAC egyre jobban teljesít a bajnokságban. Nyilván követed a csapat eredményeit, és mit gondolsz a szerdahelyi kézilabdáról?

Nagy öröm számomra, hogy otthon is ilyen komoly szinten beszélhetünk a kézilabdáról. Különösen jó érzés, hiszen a kézilabda az életem, nagyon szeretem, amit csinálok. Dunaszerdahely pedig az otthonom, imádok minden egyes pillanatot, amit otthon tölthetek. Az pedig, hogy ilyenkor kimehetek egy magas szintű meccsre, szurkolni a városomnak, tényleg szívmelengető.

Ha pár mondatban értékelned kellene az elmúlt évet, mit emelnél ki, és mit vársz az új évtől? Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak 2023-ra?

Őszintén csak azt mondhatom, hogy a kézilabda szempontjából nem a legfényesebb hónapokat tudhatom magam mögött. De hiszek abban, hogy mindenből tanulunk. Minden helyzet, amiben vagyunk, szolgálhatja a fejlődésünket, ha megtanuljuk kezelni. Ha így tekintek vissza a múlt évre, bátran merem mondani, hogy emberként sokat fejlődtem, változtam, erősödtem. Ezt szeretném folytatni az új évben is.

Megjelent a Magyar7 2023/1.számában.

Ondík Gábor / ma7.sk