Komlós Eszter: Hozzá szeretnék járulni, hogy a csapat visszatérjen a csúcsra

Egy fiatal kézilabdázó családjában általában találunk olyan családtagot, aki kézilabdázott vagy volt valamilyen köze a sportághoz. Te hogyan és mikor ismerkedtél meg a kézilabdával?

A családomban nem volt senki, aki kézilabdázott, de a sport jelen volt és mindmáig jelen van a családban. A kézilabdával egy városi sportnapon ismerkedtem meg még 2015-ben, és azóta is az életem részét képezi.

A felvidékiek először tavaly ismerhették meg a nevedet, mikor két dunaszerdahelyi csapattársaddal együtt tagjai voltatok annak a szlovák csapatnak, amely megnyerte az U17-es Európa-bajnokságot. Hogyan élted meg ilyen fiatalon ezt a sikert?

Fantasztikus érzés volt mindannyiunk számára. Először elég nehéz volt felfogni, hogy ezt sikerült elérnünk. Egy hatalmas mérföldkő volt az életemben, és nagyon örülök hogy ezt átélhettem, de dolgoznom kell tovább a következő céljaim eléréséért.

Mit gondolsz, kellett az a siker ahhoz, hogy a mögöttünk hagyott szezont már a HC DAC felnőtt csapatában töltsd?

Valamilyen szinten igen, hiszen így láthatták az edzők, hogy hogyan játszok, de valójában már az edzéseken is felfigyeltek rám.

Egy gondolat erejéig még visszatérve a montenegrói Eb-hez, hogyan élted meg a horvátok elleni finálé előtti pillanatokat, illetve milyen érzések töltöttek el, mikor már Európa-bajnoknak mondhattad magad?

A meccs előtt nagyon izgultam, hiszen Európa-bajnoki döntőt játszottunk, de amint megszólalt a kezdő sípszó, próbáltam mindent kizárni és kizárólag a mérkőzésre koncentrálni. Mikor lefújták a meccset, az egész csapat tudta, hogy Európa-bajnokok vagyunk, és hihetetlen érzés töltött el mindenkit. 

Rendkívül fiatalon kerültél be a DAC felnőtt csapatába, a mögöttünk hagyott idényt azonban jobbára a második számú csapatban, illetve a korosztályos együttesben töltötted. A következő lehet az áttörést jelentő szezon?

Reménykedem benne és remélem, hogy segíteni tudok a felnőtt csapatnak, de még mindig rengeteget kell tanulnom. 

Milyen különbségeket tapasztaltál az első csapat, valamint a tartalékosok és a korosztályos együttesek felkészülésében?

A felnőttek között nyilván az edzések is nagyobb iramúak, mint a korosztályos csapatomnál. Nagyon sok új dolgot tudok tanulni, mind az edzéseken, mind a csapattársaktól.

A csapatnak ugyan nem sikerült megvédenie a bajnoki címét, az ezüstérem azonban így is szépen csillog. Jövőre ismét a bajnoki címet és a kupagyőzelmet célozzátok meg, remélhetően már veled a csapatban?

Igen, mindenképpen ez a cél, és remélem, én is hozzá tudok majd tenni a sikerhez. 

Dunaszerdahelyiként különleges érzés lehet a helyi csapatban szerepelni, a fiatal, ambiciózus sportolók többsége azonban külföldi csapatba vágyik. Nálad is ez a helyzet?

Ezt a kérdést többször is feltettem magamnak, de őszintén még nem tudom, mit akarok a jövőmmel kapcsolatban.

Mit adott számodra a sport, mely értékes tanulság, lecke lehet a pályafutásod során?

Kitartást, állóképességet. Azt, hogy nem mindig megy minden jól. Vannak hullámvölgyek, ami lehet nagyon rossz lesz, de túl kell rajta lépni, ha igazán akarok kézilabdázni.

MR