Kevesda Kevin: A boksznak a fegyelemről, a kitartásról és a tiszteletről kell szólnia

– Mikor és milyen körülmények között lépett be az életedbe a boksz?

– A boksz viszonylag fiatalon került az életembe. Eleinte egyszerűen csak ki szerettem volna próbálni magam, aztán nagyon hamar magával ragadott az egész. Megtetszett benne, hogy nincs kifogás: ha fejlődni szeretnél, azért minden egyes edzésen meg kell dolgoznod. Ahogy teltek az évek, egyre komolyabban vettem, és idővel már nem csak sportként tekintettem rá, hanem az életem fontos részévé vált. Közben sok mindenen keresztülmentem, de utólag azt mondom, hogy minden nehézség kellett ahhoz, hogy azzá váljak, aki ma vagyok.

– Fiatal korod ellenére már rengeteg tapasztalatot szereztél, és a sikerekből sem volt hiány. Melyekre vagy a legbüszkébb?

– Minden eredményemre büszke vagyok, de talán nem is egy konkrét érem vagy győzelem jut eszembe elsőként. Inkább azok a versenyek, ahol nehéz helyzetből kellett felállnom, vagy amikor annak ellenére végigcsináltam, hogy fizikailag vagy fejben nagyon nehéz volt. Természetesen a komolyabb versenyeken elért eredmények mindig különlegesek, de számomra az út legalább olyan fontos, mint maga az érem. Büszke vagyok arra, hogy soha nem adtam fel, és mindig próbáltam többet kihozni magamból.

– Korábban már az egyes küzdősportok több képviselőjével is beszélgettem, akik a fizikai mellett a szellemi felkészülés fontosságát is hangsúlyozták. A bokszról is elmondható ez?

– Mindenképpen. A boksz szerintem legalább annyira fejben dől el, mint fizikailag. Lehet valaki nagyon erős és jó kondiban, ha egy nehéz pillanatban fejben összeomlik. A ringben nagyon gyorsan kell döntéseket hozni, alkalmazkodni az ellenfélhez, és közben uralni a saját érzéseidet is. A félelmet, az idegességet nem lehet egyszerűen kikapcsolni, meg kell tanulni kezelni őket. Éppen ezért az edzéseken nem csak a testet kell felkészíteni, hanem a fejet is. Szerintem ez az egyik legszebb része ennek a sportnak.

– Az egyéni versenyzés mellett edzőként fiatalokkal is foglalkozol. Mindig is ki akartad próbálni magadat ebben a szerepben?

– Egy idő után természetesen jött az igény, hogy átadjam azt, amit én is megtanultam. Amikor látod, hogy egy fiatal fejlődik melletted, egyre magabiztosabb lesz, és olyan dolgokat csinál meg, amikor korábban azt gondolta, hogy nem képes rá, az nagyon nagy motiváció. Edzőként talán még nagyobb felelőség van rajtad, mint versenyzőként, mivel nem csak a teljesítményről van szó. Próbálom megtanítani nekik azt a hozzáállást is, amit én fontosnak tartok: a tiszteletet, a fegyelmet, a kitartást és azt, hogy soha ne keressünk kifogásokat.

– Ha jól tudom, Dunaszerdahelyen bokszklubot is alapítottál. Tudnál mesélni ennek a részleteiről?

– Igen, Dunaszerdahelyen hoztunk létre egy bokszklubot, aminek az egyik legfontosabb célja, hogy egy jó közösséget építsünk, és lehetőséget adjunk azoknak, akik szeretnék kipróbálni magukat ebben a sportban. Nem feltétlenül az a cél, hogy mindenkiből versenyző legyen. Van, aki azért jön, mert szeretne lefogyni, erősödni, jobb formába kerülni, más pedig komolyabb célokat tűz ki maga elé. Szeretném, ha mindenki megtalálná a saját helyét a klubban. Hosszú távon természetesen szeretnénk versenyzőket is kinevelni, és szeretnénk, ha a klubnak idővel országosan is lenne híre. De számomra legalább ilyen fontos, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahova jó érzéssel jönnek be az emberek, és ahol mindenki érzi, hogy van lehetősége fejlődni. Ez számomra nemcsak egy klub, hanem egy hosszú távú cél és egy olyan dolog, amit szeretnék szívvel-lélekkel felépíteni.

– A városban elsősorban a birkózásnak van nagy hagyománya. Hogyan látod, a fiatalok a boksz iránt is egyre érdeklődőbbek?

– Igen, egyértelműen azt látom, hogy egyre több fiatal érdeklődik a boksz a iránt. Szerintem ennek az is az oka, hogy a fiataloknak szükségük van valamire, ami fegyelmet ad, megtanít küzdeni és kitakarítani. A boksz nemcsak fizikailag, hanem fejben is nagyon sokat fejleszt. Jó érzés látni, amikor valaki először félénken belép az edzőterembe, majd hónapokkal később már teljesen más hozzáállással áll ott. Szerintem az lenne a cél, hogy minél több fiatalnak megmutassuk, hogy a boksz nem csak a verekedésről szól, hanem önfegyelemről, tiszteletről és arról, hogy megtanuljunk felállni akkor is, amikor valami nem sikerült.

– Egyéni versenyzői szinten már letetted a névjegyedet, ideje az edzőségre és a klubra összepontosítani? Milyen céljaid vannak ezen a téren?

– A versenyzést már lezártam, így most teljes mértékben az edzői munkára és a klub építésére szeretnék koncentrálni. Egyre fontosabb számomra, hogy át tudjam azt a tudást és tapasztalatot, amit az évek alatt megszereztem. Szeretnék egy olyan klubot és közösséget építeni, ahova a gyerekek és a felnőttek is szívesen járnak, és ahol nemcsak jó sportolókat, hanem jó embereket is nevelünk. Hosszú távon szeretnék olyan versenyzőket kinevelni, akik akár országos, később pedig nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Ehhez természetesen idő és sok munka kell, de én pont az ilyen célokat szeretem. Nem egyik napról a másikra akarok eredményt, hanem szeretnék valami tartósat építeni.

– Mint más küzdő sportok, úgy a boksz is hagyományosan egy férfias sportágnak számít. Mit tapasztaltatsz, a nők is egyre jobban nyitnak a boksz felé?

– Abszolút. Én is azt tapasztalom, hogy egyre több lány és nő próbálja ki a bokszot, és sokan közülük nagyon komolyan is veszik. Szerintem ez egyáltalán nem arról szól, hogy ki mennyire erős vagy mennyire “férfias”. A boksz mindenkinek tud adni valamit. Van, aki önbizalmat szeretne szerezni, más mozogni vagy versenyezni szeretne. Sokszor pont a nőknél látom azt a hihetetlen kitartást, ami hosszú távon nagyon komoly eredményeket tud hozni. Én mindenkit csak bátorítani tudok, hogy próbálják ki, kortól és nemtől függetlenül.

– Számodra mit adott ez a sportág?

– Talán az egyik legfontosabb dolog, amit a boksz megtanított nekem, hogy nincs olyan, hogy mindig minden könnyű lesz. Lesznek vereségek, lesznek nehéz időszakok, amikor az embernek semmi sem sikerül úgy, ahogy szeretné. De ilyenkor kell igazán továbbmenni. A boksz megtanított arra, hogy higgyek magamban, akkor is, amikor mások esetleg nem hisznek bennem. Emellett rengeteg fegyelmet, kitartást és alázatot adott. Megtanított tisztelni az ellenfelet, de közben saját magamat is jobban megismerni. Szerintem a boksz egyik legnagyobb értéke, hogy nemcsak a ringben formál, hanem az életben is. Amit ott megtanulsz a küzdésről, azt később bárhol tudod használni. És talán pont ezért szeretném ezt továbbadni a fiataloknak is: hogy merjenek célokat kitűzni maguk elé, dolgozzanak értük, és ha egyszer padlóra kerülnek, ne az legyen a kérdés, hogy fel tudnak-e állni, hanem az, hogy mikor állnak fel.

MR, fotó: Kevesda Kevin archívuma