A Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színháztermét október 26-án este színültig megtöltő sokaságnak valóban „feladták a leckét”: műfajok sokaságát felvonultatva még igazi osztálytermi hangulatot is megidéztek a jelenlegi és egykori magángimisek.
A gimnázium alapító igazgatója, városunk alpolgármestre, A. Szabó László köszöntő beszédében arra utalt, hogy „iskolát alapítani nem lehet csupán a célok és a tervek alapján”, ha nincs meg az alapítókban és a résztvevőkben a kellő vágyakozás az ismeretlen, addig járatlan, és néha sok veszélyt rejtő új iránt.
„Kell egy álom, amely mások újabb álmait indítja mozgásba”, mondta A. Szabó a tíz évvel ezelőtti eseményeket felidézve, hozzátéve: „mindez egy közösség közös gyümölcse.”
„Egy úton elindulni korántsem egyszerű. Ám most, hogy eme jelentős mérföldkőhöz érkezett a magángimnázium, előkerestem a 2008-ban megjelent újságcikkeket, híradásokat, interjúkat. Az olvasásuk közben az a megnyugtató érzés töltött el, hogy ma se nyilatkoznék és most se tennék másképp, mint annak idején.
Ma is ugyanazokkal az emberekkel vágnék bele ebbe a nagy kalandba és kihívásba, amely révén elsősorban a csallóközi magyar fiatalok számára próbálunk gyökereket és szárnyakat adni. Mindenkinek köszönöm hát, hogy kitartott mellettem, hogy segített, támogatott, anyagilag és erkölcsileg egyaránt, erősítve ezzel a kötelékeinket.
Sohasem mások ellen – mindig valamiért dolgoztunk. S noha iskolánk rövid históriája ma már sikertörténetnek tűnhet, korántsem volt könnyű a kezdetekkor” – fogalmazott az iskolaalapító alpolgármester.
Külön említette azokat, akik egyrészt az iskola indulásakor, illetve eddigi létezése során is jelentős szerepet vállaltak a háttérben, segítve azt. Így kiemelte Rácz Józsefet és feleségét, Andreát, az induláskor a helyszínt biztosító Vámbéry Ármin Alapiskola akkori igazgatóját, Fibi Sándort, Vida Arankát, a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskola igazgatóját, illetve Világi Oszkár vállalkozót.
Az ünnepségen hatalmas tapssal köszöntötték az iskola tanári karát is.
S noha a beszédeket követő gálaest kétórásra kerekedett, ám annyira tartalmasra, sokszínűre és színvonalasra sikeredett, hogy a hol megható pillanatokkal, hol felhőtlen nevetéssel tarkított betétei miatt szinte pillanatok alatt véget is ért – a nézőközönség nagy bánatára.
Az estet végül állófogadással zárták.
A jubileum apropóján egy kötetet is kiadott az iskolavezetés, amelyben egyrészt az egykori és mai diákok mutatják be a magángimis élet mindennapjait, illetve összegzik benne az eltelt tíz év eredményeit, tapasztalatait. A kötetet a vendégek a gálaesten kapták kézhez.
Ezt már olvasta?
Az isteni fény az, ami az emberek szívét felmelegíti
Advent negyedik vasárnapján, december 22-én felgyulladt...
