Kávéházi nosztalgia és irodalmi időutazás – különleges műsor a magyar költészet napján

A diákok Nyáry Krisztián Így kávéztak ők című művéből merítve idézték meg a magyar irodalom fénykorát – sakktáblák, aprósütemények és gőzölgő csészék társaságában.
A színházterem ezúttal egy hangulatos, oldott légkörű kávézóvá alakult, ahol a műsor szereplői nosztalgiázhattak a régi idők irodalmi nagyjairól.

A tanulók természetes könnyedséggel elevenítették meg azokat a közegeket, ahol a versek születtek, ahol a költők, írók, művészek nemcsak alkottak, hanem éltek is. Az öt ikonikus kávéház bemutatása során a közönség irodalomtörténeti sétát tett a Pilvaxtól a Hadikig, miközben anekdoták, személyes történetek és kevésbé ismert irodalmi kulisszatitkok színezték a programot.

A Pilvaxnál kezdődött minden – itt robbant ki a márciusi forradalom, és a fiatalok meg is idézték Petőfit, amint politikai szenvedéllyel, egy csésze kávé mellett szavalja verseit. Felidézték a Japán kávéház különleges hangulatát: szó esett a „javító kávé” intézményéről, a kávéházi telefonfülkéről és Lechner Ödön márványasztalra skiccelt terveiről is – mindezt úgy, mintha a jelenetek a szemünk előtt kelnének életre.

A New York kávéház pazar belső világa egy rövidfilm révén tárult a nézők elé, majd következtek a legendás történetek Krúdy Gyuláról, Molnár Ferenc frappáns megjegyzéseiről, a „kutyanyelvnek” nevezett jegyzetpapírokról, és a Dunába hajított kulcsokról.

A második részben a Nyugat költőinek kedvelt törzshelyei, a Centrál és a Hadik kapták a főszerepet. Babits Mihály és Szabó Lőrinc különös menyasszonycseréje, valamint Karinthy Frigyes és Böhm Aranka szenvedélyes civódásai szinte megelevenedtek a színpadon.
A hangulatos környezet valódi kávéházi miliőt idézett, az elhangzott történetek pedig emberközelivé tették az irodalom nagy alakjait.

A diákok számára így nem csupán tananyagként, hanem egy élő, átélhető élményként vált érzékelhetővé a költészet.

A műsor szereplői és készítői megemlékeztek a nap szülöttéről is. A színházterem előterében a program elején maga József Attila „fogadta” a vendégeket – íróasztala mögül versposztokat kínált, mintha egy múlt századi szerkesztőségben ült volna.

A költészetnapi délelőttöt a Születésnapomra című vers megzenésített változata zárta, méltó keretet adva ennek a szellemes, elgondolkodtató és minden ízében szerethető előadásnak.

Az iskola irodalomszerető diákjai ismét bebizonyították: a vers él és élni akar – különösen ott, ahol szívvel-lélekkel idézik meg a költészet tereit és idejét.

-kl-