Jelenlegi hely

Jön már…

Ezt már olvasta?

Publikálva: 2020, november 27 - 21:44 | Színes
Hogy az idei advent egészen más lesz, azt hiszem, biztosan állítható. Persze – ezt azért el kell ismerni –, csak annak lesz más, akinek eddig is volt „valamilyen” adventje. Aki nem adventben élt, hanem mondjuk, karácsony előtti idegfeszítő és többnyire megerőltető rohanásban, nos, lehet, hogy annak ez az időszak most még jobb, könnyebb is lesz. Hiszen valószínűleg nem lehet majd az csinálni, amire tíz emberből kilenc panaszkodott, mégis legalább hét aktívan részt kért belőle: üzletről üzletbe menni, kínlódni az ajándék-ötleteken, belebonyolódni a családlátogatások logisztikájába, morgolódni a zsúfoltság miatt, megszólni a céges bulikon a forralt bort (már tavaly is ilyen vacak volt…) és 25-én arra ébredni, hogy „Jézusom, még mennyi mindent kell csinálni…! Apjuk, kapcsold ki azt a nyamvadt tévét, emeld föl a feneked, és vidd ki valahová a gyerekeket, legalább ne legyenek az utamban... Mert megbolondulok!”
Jön már…

Szóval, még az is lehet, hogy a vírusnak köszönhetően ez most más, lehet, jobb lesz… Még az is előfordulhat, hogy miközben a gyógyulásra vagy a karantén végére várnak, most többen megértik, mit is jelent az a szó valójában, s mennyi titkos, rejtett értelme van, hogy „várakozás”. Nem tudom… De ettől ez még nem lesz advent.

Mert az advent kifejezés nem a „várakozás” szavunkból ered, a közhiedelemmel ellentétben, hanem az „Eljövetel”-ből. S azért írtam nagy kezdőbetűvel, mert nem akárki eljöveteléről van szó… Márpedig, ha egy kiemelkedően fontos személy, egy, a szívünknek különösen kedves valaki jön felénk, akkor két dolgot illik tenni: izgulni és örülni. Örömmel tenni a helyükre a dolgokat (az életünkben) és izgalommal tervezni, hogy is lesz majd, amikor betoppan. Izgalommal ébredni (ma megint tehetek valamit, amitől rövidebb, könnyebb lesz, simább lesz az útja felém… Tényleg: megterveztem én egyáltalán tegnap, mit is teszek ezért ma?!), és azzal az örömmel térni nyugovóra, hogy már csak ennyit meg ennyit kell aludni, és…

Gyerekes dolgok ezek? Azok bizony! Milyen jó, álomszagú, gyerekes dolgok! Ezektől lesz az advent az, amivé lennie kell! Mert az advent nem más, mint kíváncsi kukucskálás… Lábujjhegyre állok és a nyakamat nyújtogatom: jön-e már? Előre szaladok, hogy benézzek a sarok mögé: látom már?

Aztán nyughatatlanul – vagyis örömmel és izgatottan – visszamegyek a szobába, és nagy nehezen elhatározom magam. Félreteszek mindent, felöltözöm. Mert elébe akarok menni.

Ő jön – én meg menni akarok. Hogy találkozzunk. Mihamarabb.

Legközelebb a koszorúról írok…

Albán József római katolikus pap

Címkék: advent