Mikor és hogy tudta meg, hogy távozik a DAC-tól?
Épp Portugáliában voltam szabadságon, a tengerparton feküdtem, amikor eszembe jutott, hogy fel kellene hívnom Jan Van Daele sportigazgatót, ugyanis pár nappal később kezdtük volna a téli felkészülést. Meg akartam tudni, hogy van Ronan vagy Koštrna. Nem sokkal később délután felhívott Világi Oszkár tulajdonos, akitől megtudtam, hogy befejeztem. Sokáig beszélgettünk, de nem szeretnék mindent a médián keresztül boncolgatni, mindig lojális voltam a tulajdonoshoz. A legkomolyabb okként azt hozta fel, hogy az idény végével már nem fogunk együtt dolgozni, és ők viszont szeretnének minél előbb felkészülni Európára. Egy órával később már a sportigazgatóval egyeztettem a szerződés felbontásáról.
Az Ön döntése volt, hogy 2020 nyarán nem folytatja a csapatnál?
Igen, én akartam így, nyáron tovább szerettem volna lépni. Már két éve lettem volna Szlovákiában, ami egy külföldi tréner számára elég. A klub gondolkodása folyamatosan a fiatalok, a fiatalok, a fiatalok. Én nagyon szívesen dolgozom fiatalokkal, Dunaszerdahelyen pedig a fiatalság a minőséggel párosult. Jan Van Daele jó munkát végzett a menedzseri pozícióban, a pályán megmutatkozott a teljesítmény és a pozitív eredmény. Novemberben és decemberben viszont a beszélgetések során ebben a témában nem tudtunk megegyezni. Elmondtam, hogy májusig a csapatnál leszek, utána viszont már nem. Pedig folyamatosan voltak ajánlataim, de mindig lojális voltam a klubhoz, a játékosokhoz és az edzői stábomhoz. Az aláírt szerződést be akartam tartani.
Sokkolta, amikor Világi Oszkár felhívta, vagy a beszélgetésekből már számított rá?
Nagyon-nagyon meg voltam lepődve. A tulajdonossal és a sportigazgatóval mindig nagyon jó, de néha kritikus kapcsolatom volt. Tudom, hogy a klubtulajdonosok Európa ezen részén gazdagok, én viszont német-holland típus vagyok, aki megmondja a véleményét. Több véleménycsere történt köztünk, de az volt az érzésem, hogy pozitívan vették. Ha néha kritikus is voltam, mindannyiunk számára a klub volt a lényeg.
Korrekt módon váltak el?
Egy héttel ezelőtt csütörtökön voltam Szlovákiában összecsomagolni és elbúcsúzni. A tulajdonos nem volt épp ott, de találkoztam a sportigazgatóval és sok játékossal. Megöleltük egymást a Vidákkal, Jedličkával, Kružliakkal, Kalmárra. Tüzes volt a kapcsolatunk és az volt az érzésem, hogy ők is csalódottak. A másik oldalon, felnőtt vagyok, úgy is fogtam fel. Tudom, hogy az dönt, akinek pénze van. A tulajdonos azt mondta, új edző jön, én pedig elfogadtam.
Ha visszanéz, milyen volt az elmúlt 18 hónapra, milyen volt?
Nagyon érdekes időszak volt számomra. Különleges stílusú a munkám és értékes volt azt látni, hogy az embereknek Európa ezen részén tetszett. Szlovákia ugyanis a futball terén nem egy offenzív ország, amelyben merész pressinget játszanak. Az ifjúságban sincs így, ezért néha a mérkőzések unalmasak. Ezen próbáltam változtatni és büszke vagyok rá, hogy ez sikerült. Főleg azért, mert Dunaszerdahely a nemzetiségi kérdés miatt nem egy közkedvelt város. Ezt mindig megéreztük, amikor idegenben játszottunk. Ennek ellenére a 18 hónap után mindenhol a mi futballstílusunkról beszéltek, arról, ahogy játszunk. És Hyballáról, de számomra ez nem annyira fontos. Megváltoztattuk az ifjúsági csapataink szemléletét. Több játékost jó pénzért adtunk el, ami szintén az edző és a vezetőség jó munkáját mutatja. Vida Máté, Kristián Koštrna és még többen is bekerültek a válogatottba, sok tehetségnek adtunk lehetőséget. Mielőtt Szlovákiába jöttem, már akkor is magabiztos voltam, de most a Holdig ér. Természetesen köszönettel tartozom a szakmai stábomnak, amelyben mindannyian közel álltunk egymáshoz.
sportolunk.sk
