Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves pedagógusok!
Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a dunaszerdahelyi Önkormányzat és jómagam nevében a pedagógusnap alkalmából szervezett ünnepségen, amellyel szeretnénk kifejezni hálánkat minden pedagógusnak városunk intézményeiben a gyermekeink érdekében végzett munkájuk elismerése képpen.
Szlovákiában a pedagógusnapot március 28-án tartjuk Comenius Ámos János, a népek tanítójának születésnapján. Városunkban minden évben március 28-án köszöntjük a kilenc városi óvodában dolgozó óvopedagógusokat, az öt városi fenntartású alapiskolában, a művészeti alapiskolában és a városi szabadidőközpontban dolgozó tanítókat és pedagógiai dolgzókat, és köszönjük meg munkájukat, akiknek foglalkozása egyben küldetésük, az ifjúság oktatása és nevelése. Tanítónak, tanárnak lenni egy nemes feladat, hiszen másokat oktatni, tanítani felemelő érzés, amikor egy felnőtt átadja tudását a következő generációnak. Tanítónak lenni egy nemes foglalkozás, ahogy azt Comenius vallja: tanítás egy magasztos jellem munkája. Tanítani, okítani komoly feladat, de annál nagyobb felelősség. Nem mindegy, hogy a következő generáció milyen oktatásban és nevelésben részesül, milyen személyiségű és tudású egyénekké válnak, mit tudnak majd tenni családjuk és közösségük érdekében.
Nem szeretnék ünneprontó lenni, de mindenképpen szólnom kell az iskolaügyben uralkodó nemkívánt helyzetről. Szlovákiában sokan érzik és tudják, hogy az egészségügyön kívül az oktatási rendszerben is szükséges a változás. Ezt nemcsak maguk a pedagógusok tudják és szeretnék, hanem a szülők és a diákok, a szakmai szervezetek és a kívülállók is. Több államban a iskolaügybe és a tudományba beruháznak, amely majd az évtizedek elteltével a nemzetgazdaság más területén a munkaerő képzettsége szintjének emelkedésében mutatkozik meg. Ha a XXI. században bármelyik társadalom sikeres akar lenni, a gazdasága konkurenciaképes legyen, elsősorban az oktatásba kell beruháznia. A tudomány és az oktatás a gazdasági siker-, a civilizációs fejlődés alapja, befolyásolja a társadalom fejlettségének a szintjét. Szlovákiában éppen ezen a téren akar a mindenkori kormány takarékoskodni. A redszerváltás óta már tizedhetedik oktatási miniszter irányítja az iskolaügyet, majdnem mindegyiknek más-más volt a stratégiája, némelyikeknek homlokegyenest volt a kitűzött célja az előző miniszterhez képest. Így nem lehet az oktatásügyben hosszútávú stratégiát sem kidolgozni, sem kivitelezni, ha négyévente változnak a miniszterek, illetve még a kormányzati cikluson belül is változás történik a miniszteri székben, ha a miniszterek mindegyi kísérletezni próbál az iskolaügy megreformálása címén.
Nem tudom szó nélkül hagyni azt a tényt sem, hogy mostanság a fiatalok egy része a középiskolai tanulmányaik befejeztével, azért mennek a pedagógiára, mert más szakra nem vették őket fel, s mindenáron egyetmi diplomát szeretnének. Ezáltal nem biztos, hogy azok lesznek a pedagógusok, akik elhivatottságból választják a tanári hivatást, nem pedig kényszerpályaként lesznek tanítók. Több országban, példának Finnországot nevezném meg, ahol komoly feltételeket szabnak a tanári pályára készülőknek, akik több feltételnek kell megfelelniük, hogy másokat taníthatnak. Bízom abban, hogy gyermekeinket városunkban olyan pedagógusok oktatják, nevelik, akik nem kényszerpályának tekintik a foglalkozásukat, hanem valóban hivatásnak érzik azt.
Kétgyermekes családapaként sokszor szembesültem azzal a tanári igyekezettel, hogy a pedagógusok a szaktantárgyuk terén több tudást szeretnének a diákjaikkal megtanítani. Ezzel az igyekezettel nem szeretnék vitatkozni, azzal viszont igen, hogy nem elég a gyermekbe lexikális tudást önteni, ha azt az adott tananyagot diák nem érti meg, vagy gyakorlatban azt nem tudja felhasználni. Az eddigi munkám során, és most munkáltatóként azt a célt követem, hogy a középiskolai, vagy az egyetemi végzős tudja elvégezni a rá bízott feladatot, felhasználva az iskolában szerzett tudása alapján.
Sajnálatos módon a végzős diákok közül egyre kevesebb a talpraesett fiatal, nehezen bírkóznak meg a kapott feladatokkal. Nem hiszem, hogy csak az lenne a cél, hogy minél több lexikális tudása legyen a diáknak. Az mostani iskolarendszerben nem tanulnak meg a diákok gondolkodni. Ahhoz, hogy a munkahelyen jól oldják meg a feladatokat a fiataloknak, elsősorban meg kell érteniük a feladat lényegét, vagyis meg kell érteniük a szöveget. Szövegértés nélkül nem tudnak helyzetet elemezni, s nem fogják tudni a feladatot helyesen megoldani, hiába van lexikális tudásuk. Tapasztalatom szerint inkább legyen a diákoknak kevesebb lexikális tudásuk, de tudják hol keressék a feladatmegoldáshoz szükséges információkat. Tehát a diákoknak elsősorban meg kell érteniük a feladatot, majd tudjanak helyzetet elemezni, megtalálni az elemzés alapján a legjobb megoldást, s szakszerűen azt végrehajtani. A sikeres munkatársaknak a titka a logikus gondolkodás, amelyet az iskolában tudnak elsajátítani. A munkáltatók olyan fiatalok keresnek, akik képesek az említetteket teljesíteni.
Engedjék meg, hogy az elhangzott gondolatok jegyében biztosítsam Önöket - pedagógusokat arról, hogy dunaszerdahely város önkormányzata támogatja a pedagógusok törekvését a társadalmi megbecsülésük emelésére, nemcsak a pedagógus fizetések emelése-, hanem a pedagógus hivatás egész társadalmi megbecsülése terén. Bízom abban, hogy valódi változások történnek meg az oktatásügyben, s gyermekeink olyan tudást tudnak szerezni, amellyel nemcsak odahaza állják meg helyüket, hanem az Európai Unióban és a nagyvilágban.
Tisztelt pedagógusok!
Szeretném megköszönni Önöknek az eddig elvégzett felelősségteljes és szakmai munkájukat és az emberi hozzáállásukat. A pegadógusnap alkalmából kívánok minden kedves pedagógusnak nagyon jó egészséget, sok munkasikert, sok örömet a hivatásukhoz, legyen a pedagógusi hivatásnak igazi elismertsége a társadalmunkban, a közösségünkben és a szülők körében!
