Back to top

Hájos Zoltán ünnepi beszéde március 15-én

Publikálva: 2016, március 15 - 20:15
A következőkben dr. Hájos Zoltán polgármester március 15-én, a Városi Művelődési Központban elhangzott beszédét közöljük változtatás nélküli formában.
Hájos Zoltán ünnepi beszéde március 15-én

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt ünneplő közösség!

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket a dunaszerdahelyi Önkormányzat és jómagam nevében az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján rendezett ünnepi megemlékezésen.

Külön szeretném az ünnepségen köszönteni

Venyercsan Pál urat, Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkárát,

Dr. Horváth József urat, a győri Rotary Club alapító elnökét,

Horváth Zoltán, A. Szabó László alpolgármester urakat,

a dunaszerdahelyi képviselő-testület megjelent képviselőit,

Mons. Dr. Szakál László János urat, a dunaszerdahelyi római-katolikus plébánia esperesét,

Dr. Görözdi Zsolt tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét,

a városunkban működő intézmények igazgatóit és vezetőit és minden kedves jelenlevőt.

Minden évben március 15-én városunkban közösen ünnepeljük meg nemzetünk legnagyobb ünnepét, amely egy olyan magasztos történelmi eseménynek állít emléket, amely alapvetően befolyásolta minden egyes magyar ember, az egész magyar nemzet gondolkodását és saját jövőjéhez való viszonyulását.

Március 15-én kitört forradalmat több olyan társadalmi esemény és körülmény előzött meg, amelynek egyértelmű következménye a forradalom kitörése volt. A reformkorban az írók és költők ráébredtek, hogy a magyar nyelv archaikus, meg kell újítani, új fogalmakat és dolgokat új szavakkal kell megnevezni, mivel ezek híján a köznyelvben német szavakat kasználtak, illetve a társalgásban is szívesebben beszéltek németül, mint magyarul. A gazdasági életben korszerű technológiákat kellett bevezetni a hatékonyság és versenyképesség megőrzése végett, viszont a jobbágyfelszabadítás nélkül a magyar gazdaság nem lehett sikeres. A reformkori politikusok a jobbágyfelszabadításon kívül el szerették volna érni a népképviseletet a parlamentben, a közteherviselést, a felelős kormány létrehozását. Ezeket a követeléseket csak a forradalom révén sikerült megvalósítani.

A magyar forradalom szabadságharccá vált, amikor a felelős magyar kormány hadiállapotot hirdetett miután az uralkodó 1848. augusztusi rendeletében követelte a magyar képviselőház áprilisi törvényeinek a visszavonását. A megalakított nemzetőrségbe nemcsak katonák jelentkeztek, hanem nemesek és polgárok is, magyarokon kívül más nemzetiségűek is a nemzetőrség tagjaivá váltak, akik vál-válvetve küzdöttek a szabadságért a diktatúrát megtestesítő Habsburgok ellen.

Az 1948-49-es forradalom és szabadságharc résztvevői tanubizonyságot adtak hazaszeretetükről, bátorságukról, önfeláldozásukról és az összefogásról.

Ha itt és most megjelennének az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevői, vajon mit kérdeznének meg tőlünk, vajon mit mondanának a március 5-i parlamenti választások végeredménye kapcsán?

Netán elismerően szólnának?

Megdicsérnének bennünket az összefogás terén mutatott példáért?

Sajnos nem, úgy gondolom nincs mire büszkének lennünk, mert nem tudtunk magunknak, a felvidéki magyar közösségnek biztosítani a létszámához mért parlamenti képviseletet. Eddig ilyen kevés magyar parlamenti képviselője nem volt közösségünknek, mint a márciusi parlamenti választások során lett.

Igaz a közösségünk érdekeinek döntéshozatalánál ott vagyunk a helyi önkormányzatokban, a megyei önkormányzatokban, viszont a parlamenti döntéshozatalban nem vehetünk részt a magyar közösség létszámához mérten. Ezt csak azért történhetett meg, mert a március 5-i parlamenti választásoktól sok magyar távol maradt, nem ment el szavazni. Ezzel a távolmaradtak nem a magyar politikusokat büntették meg, hanem saját magukat, mert nem lesz megfelelő súlyú parlamenti képviseletünk.

Elfogadom azt, hogy a szlovák társadalom kiábrándult a szlovák politikai pártokból és most a facebookos és internetes politikai pártokat jutatta a parlamentbe, de a magyar közösség nem viselkedhet úgy, mint a szlovák társadalom egésze, hiszen míg Szlovákia, illetve a szlovákok érdekeit egyik, vagy másik szlovák párt fogja a parlamentben képviselni, addig a magyar közösség érdekeit egyik szlovák párt sem tűzte a zászlajára.

Nem tudok arról, hogy bármelyik szlovák politikai párt a népszámlálás eredménye kapcsán megkérdezte volna a magyar közösség tagjait, vagy a CSEMADOK-ot: ugyan már mit tehetünk értetek, hogy ne fogyatkozzatok?

Egyik sem!

Tehát tudjuk, hogy egyik szlovák politikai párt sem fogja tálcán kínálni jogaink bővítését, egyik szlovák politikai párt sem fogja a magyar közösség érdekeit képviselni a szlovák többség érdekei ellenében. Ezért nem értem meg a felvidéki magyarokat, hogy Dél-Szlovákiában miért volt alacsony a március 5-i parlamenti választásokon a részvétel. Minden normális demokratikus országban a polgárok azért választanak képviselőket, hogy helyettük a politikusok képviseljék érdekeiket, s ha kell, vállalják fel a politikai konfliktusokat is, ha egy-egy ügy megoldásával jár az.

Netán lemondtunk volna közösségünk gyarapodásának lehetőségéről, vagy szülőfüldünk fejlesztéséről?

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán megkérdezném, elődeink véráldozata felesleges lett volna?

Ezekre a kérdésekre mindenki adja meg magának a választ.

Bízom abban, hogy a magyar közösség kitör a közönyből és a kishitűségből, a politikusok képesek lesznek a pártérdekek fölé emelkedni, és a magyar közösség érdekeit szem előtt tartva megállapodni. Csak az összefogás révén érhetjük el az egységes politikai érdekképviseletet, amely biztosítja a magyarok közösség létszámához mérten a parlamenti képviseletet a Felvidéken.

 

Ezt már olvasta?

Cookies