A megidézett történelmi pillanatokat, majd a Bittera Szofi Iman előadásában elhangzott Szózatot és Fischer Emma szavalatát követően előbb városunk polgármestere, Hájos Zoltán szólt a megemlékező közösséghez.
„A magyar forradalom és szabadságharc ugyan elbukott, de nemzetünk szabadság iránti vágya tovább élt, és bár nemzetünk történelme során többször megbotlott, de mindig talpra állt. S a botlást követően mindig jött olyan időszak, amelyre nemzetünk minden tagja büszke lehet” – fogalmazott a polgármester, hozzátéve, hogy az aradi vértanúk, nemzetünk hősei nem mindennapi emberek voltak, hiszen mindannyiuk a közösség szolgálatára áldozták életüket.
„Életük és haláluk is példaként szolgál arra, hogy egyikük sem csak önmagának élt.
A mai gyásznapi részvételünkkel azt is kívánjuk bizonyítani, hogy mi itt a Felvidéken, Dunaszerdahelyen a magyar nemzet részének tekintjük magunkat, s együtt emlékezünk meg nemzettársainkkal az egész Kárpát-medencében. Bizonyítás ez önmagunknak az összefogásról, és jelzés másoknak nemzeti összetartozásunkról”
– jelentette ki Hájos Zoltán, kiemelve, hogy „minden egyes alkalommal, minden egyes jelenlétünkkel erősítjük nemzeti közösségünket. Erősítjük nemzeti identitásunkat a Felvidéken, így a lélekben megerősített magyarok könnyebben ellen tudnak állni az asszimilációnak, és a globalizációhoz kapcsolódó közösségromboló hatásoknak.”
A polgármester követően Potápi Árpád János, a magyarországi Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szólt az egybegyűltekhez.
„Az aradi tizenhármak és Batthyány lajos kivégzése a legsötétebb példája annak a legalább 120 halálos ítéletnek, amelyet 1849 januárjától 1854-ig hajtottak végre. Azoknak a mártíroknak a száma, akik az életükkel fizettek a megtorlások során, meghaladhatja azonban a kétszázat is” – mondta beszéde elején az államtitkár.
„Szabadságszeretetünkért vezetőinken keresztül álltak rajtunk bosszút, máskülönben gyengének tűnt volna a birodalom. (...) Október 6-án kellett meghalnia az aradi tizenháromnak, és Magyarország első megválasztott miniszterelnökének, mert ez ezzel üzenték, hogy bosszút állnak az 1848/49. október 6-án kirobbant bécsi forradalomért. (...)
Az aradi hősök példája is megmutatja: a magyarság nem alapvetően származás kérdése, hanem egy sorsközösséghez tartozás tudata”
– emelte ki Potápi Árpád János, hozzátéve, hogy
„van okunk nem csak a gyásszal a szívünkben, hanem a reménységgel is előre tekinteni a mai napon is. A forradalom és szabadságharc vértanúi a nemzet életében a magvetés szolgálatát teljesítették. Ebből a magból mára gyümölcsöző fa lett. Történelmünk során az elnyomó hatalmak végül olyan terheknek bizonyultak, amelytől inkább nőtt a magyarság nemzettudata. A magyar nemzeti politika eddigi tizenkét évének legfontosabb hozadéka éppen az lett, hogy nemzeti összetartozásunk tudata, élménye, érzése megerősödött. Ma valódi nemzetként segítjük egymás boldogulását. (...) A legfontosabb üzenet ez: a magyarságot világszerte egységesíti a nemzetünk sorsa iránti féltő szeretet. Ezt az összefogást az aradi vértanúk a sorsukban jelenítik meg.”
Az ünnepi megemlékezést a dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskola műsora zárta, majd az emlékezők – városunk vezetői, illetve a felvidéki közélet és politika szereplői, városunk intézményeinek vezetői – helyezték el a kegyelet koszorúit az emlékműnél.
Nagy Attila
Ezt már olvasta?
Növekedésnek indultak az ipar új megrendelései
Négy hónapos éves csökkenés után az ipar új megrendelései...