Hájos Zoltán: „Képesek vagyunk-e mi is úgy összefogni itt a Felvidéken, mint ahogyan azt az elődjeink tették?”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!  Tisztelt ünneplő közösség!

Nagy tisztelettel és sok szeretettel köszöntöm Önöket Dunaszerdahely város Önkormányzata és jómagam nevében a Szent István-napi ünnepségen.

Megkülönböztetett tisztelettel szeretném köszönteni

• Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviseletében Újvári Zoltán István diplomata urat,
• Mon. Kiss Róbertet, a Nagyszombati főegyházmegye általános helynökét,
• Nagyszombat Megye megjelent képviselőit,
• Norbert Rudický urat, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal elöljáróját,
• Tomáš Lengyel urat, a Járási Munka-, Szociális- és Családügyi Hivatal igazgatóját,
• Dr. Puha György és Karaffa Attila alpolgármester urakat,
• a megjelent városi képviselőket,
• Dr. Bozay Krisztián esperes urat, a dunaszerdahelyi római katolikus plébánia plébánosát,
• Dr. Görözdi Zsolt tiszteletes urat, a dunaszerdahelyi református keresztyén egyház lelkészét,
• valamint a városunk területén működő intézmények megjelent igazgatóit, vezetőit, valamint minden kedves jelenlevőt.

Szent István napja nemzeti ünnepeink egyik legjelentősebbike. Ezen a napon az államalapító I. István királyról emlékezünk meg, az államférfiról szentté avatásának alkalmából, s nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden részén, ahol magyar közösségek élnek. Augusztus 20-át úgy is szokták nevezni, mint Magyarország születésnapját.

Szent István számos intézkedései közül két, a társadalom fejlődése szempontjából fontos intézkedését említeném most meg. Az egyik ilyen intézkedése volt, hogy a vérségi alapon felépülő rendet területi alapú igazgatásra szervezte át, vármegyéket hozott létre, amelynek az élére ispánokat nevezett, akik az uralkodó, vagyis az állam érdekét képviselték, valamint az egész ország területére kiterjesztette a katolikus egyház működését, melynek a legfőbb szerepe a pogány magyaroknak keresztény hitre való áttérítés volt.

Szent István azért is tudott sikeres lenni és szilárd, keresztény államot létrehozni, mert elődjei olyan utat jártak be, és olyan örökséget hagytak rá, amelyre bátran építhetett. De ehhez vissza kell ugranunk pár száz évet a történelemben.

Kezdjük gondolatunkat a honfoglalást megelőző időszakkal. A honfoglalók magyar állama népi családi állam volt, tökéletes érdekközösséget képviselt, szerkezete és rendje megegyezett a magyar nagycsalád rendjével.

A honfoglalást megelőző időszakban a magyar törzsek nagyfejedelmet választottak soraikból, pajzsra emelték Árpádot, mert erre a tisztségre rátermett volt, és mert nagyra becsülték bölcsességét, vitézségét, megfontoltságát. A pajzsra emelés a sztyeppei népek körében a hatalom és a feltétel nélküli engedelmesség szimbóluma volt, azt fejezte ki, hogy a törzs minden tagja köteles engedelmeskedni a nagyfejedelemnek. A feltétel nélküli engedelmesség elengedhetetlen volt a katonai műveletekben, hiszen a több törzsből álló hadsereg akkor lehetett eredményes, ha feltétel nélkül elfogadta és végrehajtotta a nagyfejedelem parancsait.

Az ősi társadalmakban a vérségi kapcsolat jelentette a társadalmi szerveződés alapját. Sztyeppei népek vérszerződést kötöttek egy-egy nagyobb csata, vagy egy-egy nagyobb vállalás előtt, mint például akkor, amikor több törzs indult együtt útnak, hogy új területen telepedjen le. A vérszerződés egymás közötti fogadalom volt, nem idegenek között kötötti megállapodás. A vérszerződés célja, visszafoglalni a Kárpát-medencét a vérség alapján, hiszen Attila birodalma létezett itt azelőtt. Akár ki is jelenthetnénk, hogy a magyar állam a honfoglalás előtt már megszületett, mert számos olyan fogadalmat, vállalást, ha úgy tetszik, törvényszerűséget tartalmazott, amely a magyar állam történelmi korszakaiban visszaköszön.

Anonymus írja le a magyar vérszerződés tartalmát 5 pontban.

1. A vezéri tisztség utódlásának rendezése – senki sem vonhatta kétségbe az uralkodó fennhatóságát.

2. Közös szerzőképesség rendezése – amikor az uralkodó hadat vezet, minden ellenkezés nélkül egyesülnek seregében.

3. A döntéshozatalban való részvétel joga – az uralkodó körül gyűlnek össze, hogy az ország, az állam sorsát hosszasan megtárgyalják.

4. A hűtlenség esetén történő egységes fellépés – ha az ispánok közül valaki mégis felségsértést követ el, bármilyen alacsony rangú szolga elfoghatja.

5. Az ellenállási záradék – a magyar történelemben többször előfordult, pl. Aba Sámuel, Vazul fia, az Aranybulla esetében.

Ennek tudatában akár azt is kijelenthetjük, hogy a vérszerződés a magyar törzsek egyfajta alapszerződése volt.

Ha úgy gondoljuk, hogy a vérszerződés mégsem lehet a magyar állam születése, akkor gondolatban ugorjunk a Pozsonyi csatához, amely 907. július 4-től 7-ig tartott a magyar törzsekből álló sereg és a germán-francia seregek között, amelynek egyetlen célja volt: megsemmisíteni a magyarok seregét, felőrölni őket, ahogyan azt korábban az avarokkal tették.

A pozsonyi csata közvetlen előzménye az volt, hogy IV. Lajos, keleti frank király legyilkoltatta Kurszán fejedelmet és kíséretét, akit a magyarok követkén küldtek hozzá. Ezután adta ki IV. Lajos a parancsot a magyarok megsemmisítéséről.

Pozsonynál felvonult a teljes magyar sereg Árpád vezetésével. Annak ellenére, hogy a magyar sereg több törzs tagjaiból tevődött össze, mégis szervezettek voltak, és bár létszámukat tekintve is kevesebben voltak, mégis megsemmisítő csapást tudtak mérni a támadókra. Ennek a győzelemnek köszönhetően 1030-ig nem lépett nyugati támadó hadsereg magyar területre. Ez a sorsdöntő ütközet nem csupán a 10. század egyik legerősebb katonai hatalmává tette Magyarországot a kontinensen, hanem 1100 évre biztosította helyünket Európa közepén. Tehát úgy is fogalmazhatunk, hogy Magyarország születésnapja 907. július 7-éhez, a pozsonyi csatához is köthető, amikor is a magyar sereg megvédte hazáját a nyugatról érkezett betolakodóktól.

Visszatérve Szent Istvánhoz: az általa alapított keresztény állam erre a korábbi magyar államiságra épült, annak szerves folytatásaként, és ez is hozzájárult sikeréhez. Szent István nem a germán jogot ültette át, hanem sztyeppei nomád egyeduralkodói módszert rendelte a keresztény célok megvalósítására. Pogány-keresztény hatalmi szintézis a nép és államrend vonatkozásában.

Azért hiányozhatott Magyarországon a teljesen a hűbériség, mert az egész társadalom államosítva volt. A magyar állam születése népi, szemben a nyugat európai dinasztikus államalakulatokkal, ahol egy-egy család uralkodott az adott térségen. A magyar nép hozta létre saját magából saját magának az államát. Mindez sikeres, hiszen Európa közepén a magyarok állama ma is létezik.

Felvetődik a kérdés, hogy mindennapjainkban képesek vagyunk-e mi is úgy összefogni itt a Felvidéken, mint ahogyan azt az elődjeink tették. Van kitűzött célunk, igaz nem egy honfoglalás, hanem az, hogy politikai eszközökkel biztosítsuk közösségünknek és a régióinkban élők részére a helyhatósági, megyei és parlamenti érdekképviseletet. Most is vannak olyanok, akik – miközben a közösség érdekeire hivatkoznak – valójában egyéni érdekeket követve, szlovák politikai pártok támogatásával kívánnak bekerülni a helyi és megyei képviselő-testületekbe. Fontos, hogy mindig lássunk a dolgok mögé és felismerjük, hol rejlik a valódi érték és megbízhatóság.