Egy olyan történelmi eseményről van szó, amely ötven év után is elevenen ott él az idősebb korosztályban, hiszen ezt követően több mint két évtizedet kellett várni a szocialista diktatúra leveréséig. A másik oldalon pedig felnőtt azóta több generáció, aki nincs teljesen tisztában az akkori eseményekkel, sőt napjainkban már sokan lettek szülők azok közül is, akik a kommunista rezsim letűnése után születtek.
Azt látni, hogy míg a magyar nemzet államalapítóját ezer évvel halála után is őrzi lelkében és mindennapjaiban, addig a szlovák történelem egyik közeli, de mégis fontos eseménye még mindig nem kap elég megbecsülést a mindenkori szlovák hatalomtól. Talán éppen azért, mert még mindig fontos szerepet töltenek be társadalmunkban a letűnt korok meghatározó alakjai? Esetleg túl közeli még mindig 1968?
Természetesen a történelem szemüvegén, több generáció által átvilágítva majd minden más megközelítést kaphat, de azt gondolom, fontos lenne, hogy helyre kerüljön ez az esemény is, ahogy annyi minden más a mindennapjainkban. Sokszor ugyanis észre sem vesszük, de éppen ezek a hiányzó kockák teszik teljessé a kirakóst, segítik, hogy a közösségek békésebben együtt éljenek.
Gondoljunk csak arra, hogy István királyunk cselekedetei miként kaptak évszázadok után még nagyobb jelentőséget és ezért is ünnepét a magyar nemzet máig nem hanyagolja. A mai európai értékvesztésben milyen nagy öröm, hogy a gyökereket nem felejtjük.
Rajkovics Péter, főszerkesztő
Megjelent a Dunaszerdahelyi Hírnök 2018/12.számában.
Ezt már olvasta?
Mindenszentek és halottak napjának népi hiedelmei Csallóközben
November elsején ünnepli az egyház azokat a szenteket,...
