Esterházy-emlékévet hirdetett a Pázmaneum Társulás

„Esterházy János a felvidéki magyarság legkiemelkedőbb vezéralakjaként tevékenykedett a két világháború közti, küzdelmekkel és megpróbáltatásokkal teli időszakban. A keresztény hit buzgó megvallója, az üldözöttek önfeláldozó és bátor védelmezője volt minden veszély közepette. Felemelte szavát mindennemű diktatúra és jogtiprás ellen. Kereszténysége és magyarsága miatt neki is az üldöztetés és a szenvedés jutott osztályrészül. Hosszú évekig tartó raboskodás után 1957. március 8-án halt meg a morvaországi Mirov börtönében. Halálának 60. évfordulóján életpéldájára emlékezve foglaljuk imáinkba nevét! 2017-ben minden magyar közösségben is kifejezzük személye és lelki nagysága iránti szeretetünket és tiszteletünket, s imádkozunk azokért, akiket magyarságuk miatt ma is üldöznek, mint egykor Esterházy Jánost. Könyörögjünk egyben az Ő szellemiségének jegyében a népek közti békéért és igazságosságért!” – fogalmaz az Esterházy János tisztelőinek nevében Dr. Karaffa János, a Pázmaneum Társulás védnök-elnöke.

A két világháború közti magyar egység egyik megtestesítője Esterházy János felvidéki magyar mártírpolitikus. Az érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt, ennek ügyeleti elnöke Esterházy János lett. Visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a csehszlovák kormányban, nemzete szolgálatának szentelte életét és az 1938-as Felvidék visszacsatolásakor nem a budapesti parlamentbe igyekezett, hanem a közel 50000 felvidéki magyar védelmében szülőföldjén maradt. A Jozef Tiso által vezetett szlovák fasiszta bábállam idején Esterházy rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. Ő volt a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt.  Erről így nyilatkozott: ,,Szégyenletes dolog, hogy egy kormány, amelynek elnöke és miniszterelnöke jó katolikusnak vallja magát, zsidó lakosságát Németországba deportáltatja, a hitleri koncentrációs táborokba. Azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.’’ (Pozsony, parlamenti megnyilatkozás, 1942) Felemelte szavát a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra és jogtiprás ellen is. A gróf 1945-ben Nyugatra menekülhetett volna, de nem hagyta el övéit. 1945. április 20-án lefogatták. Több társával együtt Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án - távollétében - Esterházyt kötél általi halálra ítélte. Esterházy grófot azonban végül is nem végezték ki, hanem a halálos ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.  Több szlovákiai és csehországi börtönben is raboskodott, mígnem hosszú szenvedés után a mirovi börtönben 1957. március 8-án halt meg. A börtönparancsnok nem adta ki hamvait a családnak. Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi. 

„Fontosak számunkra a gazdasági problémák orvoslása, a régiónk felzárkóztatása, a szociális gondok megoldása, mezőgazdaság és a gazdák felzárkóztatása és megbecsülése. De fontos kell, hogy legyen a hit és a kultúra megőrzése és továbbadása is. Manapság, amikor a keresztény Európát szeretnék megdönteni, különösen fontos, hogy kiálljunk azon értékek mellett, amelyek gazdagítják társadalmunkat, nemzetünk javát szolgálják. Esterházy János élete és munkássága arra bátorít bennünket, hogy minden nehézség közepette helyt álljunk azon a helyen, ahová a jó Isten állított bennünket. Minden körülmények közepette meg kell vallanunk azt a két kincset, amelyet a mártírgróf is hangoztatott, ez pedig: kereszténységünk és magyarságunk. Esterházy Jánost a Pázmaneum Társulás példaképének, szellemi atyjának tekinti és a 2017-es esztendőre meghirdetett Esterházy-emlékévben szeretnék felhívni a felvidéki magyarság, de az egész összmagyarság figyelmét is, a mártírgróf életpéldájára, erkölcsös magatartására és a keresztény szellemiségű politikai munkásságára.” – vallja Karaffa Attila, a Pázmaneum ügyvezető elnöke.

Az Esterházy-emlékévhez már csatlakozott az MKP Keresztény Platformja, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a bécsi Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom - Pax Romana, a Via Nova Somorjai Alapszervezete, Egy jobb Komáromért polgári társulás, Ipolynyék község önkormányzata. Esterházy Malfatti Alice, a mártírgróf lánya levélben fejezte ki köszönetét a Pázmaneumnak a kezdeményezésért.

Az emlékévet meghirdető Pázmaneum Társulás alapítása óta felvállalja a felvidéki magyar mártírgróf eszmeiségét, és több alkalommal megemlékeztek róla. 2008-ban a Rákóczi Szövetség Esterházy emlékéremmel tüntette ki a társulást. 2011-ben a polgári társulás Dunaszerdahely Fő utcáján Esterházy domborművet avatott Pázmány Péter egykori polgármester hathatós segítségével. A közadakozásból elkészített mű Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. A városban utca is őrzi a felvidéki magyar politikus emlékét, amelyet ugyancsak a Társulás kezdeményezett.

Az emlékévhez az info [at] pazmaneum.com e-mail címen lehet csatlakozni.

Idézetek:

„Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”

„A Szlovákiában élő magyarság éppúgy, mint a magyar nemzetnek minden egyes tagja, két kincset őriz szívében és lelkében és ez a két kincs: a magyarsága és a keresztény mivolta. A magyar nemzetnek évezredes történelméből láthatjuk, hogy legnagyobb fiai, legnagyobb alkotói egyaránt voltak magyarok és keresztények, egyaránt szolgálták a hazát és az Istent.”