Emléktábla jelzi Pókateleki Kondé Miklós püspök születésének a helyét

Az esemény résztvevőit a Bacsák utca végén, a Csemadok-ház előtt A. Szabó László alpolgármester köszöntötte, aki rendhagyó módon a tanulókhoz, az avatón megjelent Szent János Egyházai Alapiskola fiataljaihoz szólt. 

„Ha valaki nem tudná, lokálpatriótának nevezzük azt az embert, aki rendkívüli módon szereti a lakhelyét, szorosan kötődik a szülőföldjéhez, éppen ezért aktívan részt vesz annak életében, értékeinek megőrzésében és fejlesztésében. A lokálpatrióta szívén viseli települése sorsát, ismeri annak múltját, és tevékenyen formálja a jövőjét. Szereti és óvja a környezetét, tiszteli közössége tagjait. A város vezetőiként azt szeretnénk, ha mindenki így viszonyulna szellemi és épített örökségünkhöz, de mindenekelőtt embertársaihoz. A mai rendezvény, ez az emléktábla-avatás ennek az igyekezetnek az egyik állomása” – fogalmazott A. Szabó László, hozzátéve, hogy

„Dunaszerdahely ugyanis számos híres embert adott a városnak, az országnak és a nemzetnek, akikről nem szabad megfeledkeznünk. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ne csak emlékezzünk az elődeinkre, hanem tovább is adjuk mindazt a szellemiséget, amelyet ők képviseltek. Azok, akik sokat tettek a városért, példát mutattak jótékonyságból, a közösség érdekében végzett áldozatos munkából, megérdemlik, hogy ne feledkezzünk meg róluk, hogy őrizzük emléküket.”

Az alpolgármester azzal zárta gondolatait, hogy nem titkolt szándékuk a jövőben is folytatjuk ezt a nemes kezdeményezést, és további emléktáblák elhelyezését indítványozni a városban, hiszen jeles személyiségeink száma, hála Istennek elég jelentős. „Bízom benne, hogy többen csatlakoznak majd hozzánk, és idővel ti, fiatalok is tovább viszitek majd a lokálpatriotizmus eszmeiségét” – mondta, majd a társkezdeményezővel, Nagy Attila helytörténésszel leleplezték az emléktáblát. 

A kétnyelvű emléktábla felirata: „Itt született Pókateleki Kondé Miklós (1732–1802) nagyváradi püspök.

A tábla leleplezését követően mons. Szakál László János alistális esperes megáldotta a táblát, majd Nagy Attila helytörténész szólt az egybegyűltekhez:

„Ma, ezen a szép délelőttön azért gyűltünk itt egybe, hogy a 2022-es Kondé emlékévben megemlékezzünk városunk néhai fiáról, Póketeleki Kondé Miklós nagyváradi püspökről, aki éppen 290 esztendeje, itt ezen a helyen látta meg a napvilágot. Akkoriban Félszer-Újfalunak nevezték ezt az utcát. A család, ahová született, a Csallóköz egyik legrégibb és legbefolyásosabb nemesi családja volt. Már 1342 óta, amikor Zomor fia Miklós megkapta a Szerdahely melletti Pókatelket, azóta birtokolták ezt a helyet is, ahol ma állunk. A mai táblaavatáson elsősorban szeretnénk az ember, de a töretlen pályautat bejárt pap és magyar egyházi méltóság előtt is fejet hajtani”

– fogalmazott, elmondva, hogy a katolikus egyházi méltóság fiatalként a bölcseletet és teológiát Nagyszombatban végezte, majd 1756-ban Somorján, később Csallóközcsütörtökben és Felbáron volt plébános. A helytörténész utalt rá, hogy az éles eszű fiatalember a papi pályán rendkívül gyorsan emelkedett, előbb szepesi kanonok volt, később a bécsi Pázmaneum rektora, majd esztergomi kanonok, honti és sasvári főesperes, illetve a királyi ítélőtábla főpapja. 1791-ben belgrádi püspöknek szentelték fel, s egyben az esztergomi érsek segédpüspöke lett, majd 1800. december 22-én nagyváradi püspökké szentelték fel, amely tisztségét 1802-ben bekövetkezett haláláig viselte. Majd így folytatta Nagy Attila:

„Amikor készültem a mai emléktábla avatásunkra, arra gondoltam, Miklós püspök azon tulajdonságait hozom ma ide, szülőháza elé, amelyek példaként szolgálhatnak nekünk, de a következő generációknak is.

Kitartás – Kitartás a hitben, az életben, a tanulásban, a munkában, hűséggel – amely Miklós püspököt élete alkonyáig jellemezte.

Szociális érzékenység – Elég, ha mind a nagyváradi, mind a szerdahelyi alapításaira gondolunk. Miklós püspök szívén viselte a szegények, az elesettek sorsát. Városunkban szegényház építtetésére adott javakat és támogatta az újfalui ispotályt, vagyis a korabeli kórházat is. Azt akarta, hogy az elesettek „ruháztassanak vagy naponként bizonyos összeg szabassék ki nekik, vagy élelmeztessenek” – olvasható végakaratában.

Hűség – Hűség Istenhez, a Mindenhatóhoz, hűség hitünkhöz. Magyarságunkhoz, ahhoz a földhöz, amely éltet. Hűség a családhoz, a hagyományokhoz, a tradíciókhoz, amely ma bár hanyatlani látszik, de az idő, Isten malmai az örökkévalóságnak dolgoznak.

Kortársai írták Miklós püspökről: »boldog és áldott emlékezetű« volt. Legyen számunkra ma is felemelt példakép, s maradjon továbbra is közösségünk »boldog és áldott emlékezetű« fia.”

A szervezők megköszönték a Csemadok járási szervezetének és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetnek is, hogy helyet biztossítottak a táblának, és a készítőjének, Csaplár Attilának is a munkát.

(dunaszerdahelyi)