Mikor kezdte kutyás rendőri munkáját?
1995-ben kerestek kutyás rendőröket a városi rendőrséghez, akkor kezdődött a történet. Már akkor is volt egy kutyám, akit képeztem, persze amatőr szinten. Egy barátomtól kaptam egy dobermann kölyköt, őt tanítgattam. Később mentem el képezni magam, s keresni kezdtem a kutyás rendőrök társaságát. A somorjai Pongrácz Istvánnal találkoztam, összebarátkoztunk és sokat tanultam tőle a kutyák nevelése kapcsán. Emellett előadásokra, szakmai képzésekre jártam saját szabadidőmben, úgy gondoltam, ha ezzel foglalkozom, akkor szeretnék minél többet tudni az egészről.
Majd jött egy pozsonyi váltás.
Igen, beadtam a kérvényemet a pozsonyi kineológiára, ahova fel is vettek. Rengeteg új szakembert ismertem meg, s új kihívások vártak rám. Egyik nap azt a feladatot kaptam, hogy a legnézettebb szlovákiai televíziós adó reggeli műsorában kellene bemutatót tartanom, így népszerűsítve a munkánkat. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy éppen engem választottak és ezt követően további megkeresések érkeztek. Remek lehetőség volt a pozsonyi munka a további szakmai kapcsolatok kialakítására. Ennek köszönhetően meghívásos rendezvényekre hívtak, s versenyeken vehettem részt. Csak érdekességként említem meg, hogy az eközben pozsonyi rendőrkutyások között rendezett versenyen barátom, Pongrácz István mögött második lettem, miközben az ő unokatestvére lett a harmadik, így a dobogón három szlovákiai magyar állt.
A feladatuk a fővárosban feltehetően más volt, mint Dunaszerdahelyen.
Így van, mivel a szlovák fővárosról volt szó, így gyakoriak voltak a tüntetések, akkor megszaporodtak a Gorilla-ügy kapcsán az utcai rendezvények. Sokat edzettünk Pozsonyban és majdnem minden héten kint voltunk a terepen. Nem volt könnyű szemben állni több ezer emberrel, akik fel voltak hevülve és kiabáltak néhány centiméterre tőlünk. Velünk szemben is voltak támadások, nem volt egyszerű ezen kihívásokkal szembe nézni, hiszen emberből vagyunk, de megoldottuk. Dunaszerdahelyen ugyanakkor a városi rendőrségre bekapcsolt külső épületek védelmét is biztosítottuk, tehát leginkább éjjel mentünk ki, ha valamilyen épületet kellett átvizsgálni.
Az ilyen és hasonló helyzetek miatt fontos a rendőrkutya kiképzése, mert ezekben a helyzetekben a rendőr utasítasai alapján kell dolgoznia. A gyakorlatok is ezen szituációkat modellezik.
Két éve tért vissza Dunaszerdahelyre. Mi volt az ok?
Fárasztó volt a sok utazás a műszakok miatt. Örömmel tértem vissza a városba, igyekszünk versenyeken is keresztül is népszerűsíteni a munkánkat. Az október elején lezajlott nemzetközi verseny is ezt célozta, még ma is felfoghatatlan számára, hogy négy kupát is elhódítottam ezen a megmérettetésen az erős mezőnyben. A nég éves munkánknak Ogarral ez egy remek kicsúcsosodása.
Mit tart az eddigi legnagyobb elismerésnek?
Készült a rendőrkutyák kiképzésről egy könyv a 18.századtól kezdve napjainkig, s megkerestek, hogy szeretnék, ha én is szerepelnék benne. Belekerültem, s nem akarom, hogy állszerénységnek tűnjön, de valóban nem éreztem, hogy méltó vagyok erre. Mások mégis így látták, s ez sokat jelent, mert a versenyek egy dolog, de egy könyv az örök emlék és ez erőt adott ahhoz, hogy folytassam.
Tegyük hozzá a szlovákiai kutyás rendőrök, a K-9-esek világviszonylatban is a legjobbak között vannak számon tartva, már az Egyesült Államokból is szerettek volna tőlem kutyát venni rendőrök, s érdekességként elmondhatom, az ismert akcióhősnek, Steven Seagalnak is Szlovákiából van kiképzett kutyája.
