Elhunyt Nagy János szobrászművész

Tata város önkormányzata közösségi portálján így emlékezik meg a a szobrászművészről:

»Nagy János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított. A szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő művész volt: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt készültek a műhelyében.

Alkotásait számos egyéni kiállításon láthatta a közönség, köztéri szobrai többek között Komáromban (Elsős, Család, Szökőkút), Párkányban (Anyaság), Gútán (Árvízi emlékmű), Dunaszerdahelyen (Mártíremlékmű), a Hortobágyon (Memento), Galántán (Kodály Zoltán), Léván (Nagymama), Füleken (Gitáros nő), Budapesten (Esterházy János), Kisszebenben (Csontváry-emléktábla), Ipolybalogon (Sírbatétel), Köbölkúton (Levétel a keresztről), Szencen (Szenci Molnár Albert), Hetényben (Széchenyi István) és Búcson (Bulcsú vezér) állnak. 2000-ben Esztergomban állították fel IV. Béla király domborművét, 2004-ben Révkomáromban az Aradi vértanúk emlékművét, 2018-ban pedig Komáromban Egressy Béni szobrát. II. világháborús emlékművei Ipolyszakállason, Ipolybalogon, Nagycétényben és Málason láthatóak. 2015-ben Martonvásáron adták át Beethoven és a halhatatlan kedves című szobrát. 

Nagy János alkotta a tatai önkormányzat Mátyás királyról elnevezett díjával járó kisplasztikát, valamint éppen az öntödében készül a Mátyás királyról, a tatai vár elé tervezett szobrának makettje. 

Városunkban legutóbb 2016 decemberében nyílt kiállítása a Kuny Domokos Múzeum szervezésében, a várban. „Isten áldotta plasztikai érzék, erő, dinamika, technikai virtuozitás, ősiség és modernség jellemzi Nagy János művészetét” – mondta akkor a tárlat megnyitóján Szakolczay Lajos művészettörténész.

A szobrászművésznek nyolcvanéves korában régi vágya teljesült, amikor Felvidékről visszatért Magyarországra, hogy idős napjaira Tatán találjon békességet. Az önkormányzat a Vaszary villát bocsátotta rendelkezésére hátralevő életére. 2020-ban, 85. születésnapja alkalmából így nyilatkozott: Az életkor egy adottság, nem tőlünk függ, hiszen az útjaink kifürkészhetetlenek. Ennek ellenére nagyon aktív volt, élete végéig sokat dolgozott. Elmondása szerint a legtöbb ötlete, inspirációja és gondolata az alvás és az ébrenlét határán tört fel, ilyenkor már biztosan nem tudott tovább aludni. 

Ahogyan Nagy János igazi otthonra lelt Tatán, úgy lett művészete a városé. „Tata gyönyörű, az emberek pedig kedvesek” – fogalmazott a 85. születésnapján.

Nagy János 1994-ben Esterházy János-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét nyerte el, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában, és 2009-ben a Szervátiusz Jenő-díjat. 2005 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Fájó szívvel búcsúzunk tőle, Tata Város Önkormányzata mély részvéttel osztozik a művésztársak, a barátok és a család fájdalmában. Nagy János temetéséről Tata Város Önkormányzata gondoskodik.«

Emlékét megőrizve búcsúzik a felvidéki szobrászművésztől Dunaszerdahely város önkormányzata.

Isten nyugosztalja!

(A lenti emlékművek képei Nagy Attila felvételei.)