Egy fantasztikus győzelem estéje

Kéthetes válogatott szünet után újabb bajnokira kellett felkészítenie a csapatot Bernd Storck vezetőedzőnek, aki ezúttal nélkülözni kényszerült a csapat egyik, ha nem épp a legfontosabb játékosát: a szurkolókat. A koronavírus második hulláma nem kíméli a hazai labdarúgást sem, a döntnökök úgy döntöttek, hogy szeptemberben legfeljebb csak ezer ember részvételével lehet meccset rendezni, s jelenleg úgy néz ki, októberben ez a szám még tovább apad. Csapatunk viszont kirobbanó formában kezdte a szezont. Korábbi hat tétmeccsünk – öt bajnoki és egy Európa-liga találkozó – után mindig győztesen hagytuk el a pályát. 

A kiváló sorozat folytatásához azt a Rózsahegyet kellett ma felülmúlnunk, akivel ebben a naptári évben már ötödször feszültünk egymásnak. A játékosok így ellenfélként, mégis jó ismerősként köszöntötték egymást, de a baráti traccsparti azonnal abbamaradt, mikor Sedlák játékvezető jelt adott a mérkőzés elkezdésére. Az első kaput eltaláló lövés a vendégeké volt. Kmeť próbálkozott, de Jedlička jó helyen várta a labdát. Ďungel is próbára tette a kapusunkat, de ez a labda is könnyű prédának bizonyult a héten a cseh U21-es válogatottban remeklő hálóőrünknek. A liptóiak próbálkozásai után mi ragadtuk magunkhoz a kezdeményezést, és a 12. percben akár a vezetést is megszerezhettük volna. Balić kiváló passzt adott honfitársának, Divkovićnak, aki közel állt a kapuhoz, mégsem tudta a hálóba juttatni a labdát, mert Macík remekül helyezkedett. 

Három perccel később Ramirez hagyott ki egy ordító helyzetet. Létszámfölénybe kerültünk, amely során egyértelmű volt, ki fogja befejezni a támadást, de venezuelai csatárunk hosszúra gurított labdája a jobb kapufa mellett hagyta el a játékteret. Két lövés a vendégoldalon, két gólhelyzet a mi részünkről, majd jött egy bravúros Jedlička hárítás, a 20. percben pedig sajnos a gól. Egy balról érkező beadást készített le Kmeť Almásinak, aki kapásból előtte – 0:1. Jedlička még ugyan beleért, de a kapufa ezúttal a vendégekkel volt, és a hálóba segítette a labdát. Annál is bosszantóbb a gól, mert egykori játékosunk csúnyán eltörte a lasztit, az mégis utat talált a hálónkba. 

Kellett egy kis idő, míg helyretettük a gondolatainkat. Ehhez pedig nem volt segítségünkre a rózsahegyi védelem, amely olyan keménynek bizonyult, mint a kád széle. A liptóiak – ahogy azt tőlük általában megszokhattuk – ezúttal is jól zártak, és mindent blokkoltak, amit csak lehetett. A 34. percben váratlan fordulat történt. Müller kapott egyből piros lapot, miután elesett mellette a kapura törő rózsahegyi Gerec. A baj csak az, hogy a szünetben visszanézett videó tanúsága szerint a narancsmezes a saját lábában elakadva bukott orra, így Müller kiállítása súlyos bírói tévedésnek minősül. 

A 38. percben Jedlička újabb nagy védése kellett ahhoz, hogy ne növeljék előnyüket a liptóiak. Ezek voltak azok a pillanatok a meccsen, amikor sokan már legyintettek az eredményre, de akkor még nem sejtették, mit hoz majd a második félidő. Egy perccel az első játékrész vége előtt azonban még Divković egyenlíthetett volna, de sajnos a lábában maradt a gól, mert Macík számított a labdára. 

A második felvonás félperces tiltakozással indult: a sípszó ellenére egyik csapat sem kezdett el focizni, így tiltakozva a szurkolók stadionokból való távoltartása ellen. A „tüntetés” végeztével csapatkapitányunk, Kalmár jelezte elsőként, hogy nagyon nincs megelégedve a kijelzőn látottakkal sem, és egy messziről megküldött lökettel bemelegítette a rózsahegyi kapust a folytatásra. Egy olyan múltat idéző folytatásra (de erről majd később), amelyre 0:1-nél, tíz emberrel kevesen fogadtak volna. Mert a csapat megrázta magát, és úgy vágott hat perc alatt három gólt, hogy szinte elállt a szavunk a csodálkozástól. Kezdjük az elsővel. Az 53. percben Davis vitte le a labdát a sarokba, majd felnézett és a kapu előtt cirkáló Kalmár fejére varázsolta – 1:1. Három perc múlva jött Ramirez, aki lőtt egy akkora bombagólt, hogy szerintünk még Ibrahimović is csuklott egyet, mikor másodjára is rezdült a rózsahegyi háló – 2:1 Mit rezdült?! Majd´ ki szakadt! A MOL Aréna mögött összegyűlt közel ezer ember ekkor már „rágyújtott” egy-egy füstbombára, melynek szúrós szaga tudatta a bent lévő 819 nézővel, hogy kint óriás kivetítőn megy a szurkolás. Sokan emlékszünk még egy hasonló esetre a múltból: 2008-ban zártkapus meccset játszottunk szintén a Rózsahegy ellen, amikor Leo Kweuke vezérletével fektettük őket két vállra. 

De a múltból térjünk inkább vissza az édes jelenbe, mert még nem ért véget a történet. Az 59. percben szabadrúgáshoz jutottunk, a labdát pedig Kalmár állította le mintegy 30 méterre a kaputól. Nekifutott, és emberesen megküldte a bal kapufa mellé – 3:1. A füstbombák szaga csak erősödött, a mi önbizalmunk pedig az egekbe szökött. Ezen csak némileg tompított a Haspra-fiúk szépítő találata, melyet Kmeť jegyzett a meccs 62. percében – 3:2. Jedličkának bravúrosan még sikerült kiütnie Gerec fejesét, de az ismétlésnél már ő is verve volt. Kilenc perc, négy gól – ilyen kínálat még a Bundesligában is ritkán akad. Kishíján az ötödik guriga is meglehetett volna, de a remek játékot bemutató Kalmár újabb szabadját szögletre tolta Macík. 

A 72. percben gólt ugyan nem, de gólpasszt jegyezhetett volna Zsolti: kapu elé ívelt labdáját Kružliak igyekezett góllá váltani, de mellé célzott. Más kérdés, hogy közben a partjelző lest jelzett, ezért érvénytelen lett volna a találat. A folytatásban mindkét csapat igyekezett rendezni a sorait. Benne volt a játékban az újabb gól mindkét oldalon, s a liptóiaknak majdnem össze is jött az egyenlítés, de Brenkus próbálkozásánál Jedlička ismét kiváló reflexmozdulattal hárított. Mindkét edző cserékkel próbálta frissíteni a játékot, ám a hátralévő időben újabb gólhelyzetet már nem láthatott a stadion kis számú közönsége. Csupán egy piros villant a végén, melyet a csereként pályára lépő Boďa gyűjtött be, a második sárgája után. Egy eszméletlenül izgalmas második félidő végén megváltásként hatott a hármas sípszó, és jöhetett a szokásos ünneplés a szurkolókkal – ezúttal rendhagyó módon a B-szektor mögötti kapuknál. 

Ha volt ember, aki az első félidőt látva azt mondta, hogy hat perc alatt, tíz emberrel három gólt lőve megsemmisítjük a Rózsahegyet, akkor az biztos, hogy jövőlátással keresi a kenyerét. Müller első félidei jogtalan kiállítása megfogta ugyan a csapatot, de fordulást követően olyan erőket mozgósítottak a fiúk, amilyenre csak az igazán erős együttesek képesek. És mi az vagyunk! Merjük kimondani, mert hat forduló után pontveszteség nélkül állunk a tabella élén, s ez nem lehet pusztán a véletlen műve. Jövő héten Szenicére látogatunk az újabb bajnoki pontokért, de csütörtökön még lesz egy Európa-ligás meccsünk is a cseh Jablonec ellen.

Edzői értékelés:

Bernd Storck (DAC): „Ahogy az várható volt, nehéz meccset játszottunk. Amióta itt vagyok, negyedszer mérkőztünk a Rózsahegy ellen. Jól kezdtük a találkozót, Divkovićnak és Ramireznek köszönhetően két nagy helyzetet is kidolgoztunk, melyeket be kellett volna rúgnunk. Utána leesett a passzjátékunk színvonala, dezorientálttá váltunk, majd jött a gól és a kiállítás. Az öltözőben megváltoztattuk a taktikánkat, és a folytatásban megerősítettük a deffenzívánkat, kihasználva minden lehetőséget a támadásra. Egy szép góllal sikerült kiegyenlítenünk, majd jött Ramirez hihetetlen találata és Kalmár bombája. A játékosaim mindent megtettek a győzelemért, hajtottak a negyedik gólért is. Remek eredmény született, melynek a szurkolóink is örülhetnek, de kár, hogy ma nem lehettek többen a stadionban. A második félidőben nyújtott játékunk nagyon boldoggá tett. Az ilyen előadás önbizalmat ad nekünk a csütörtöki Európa-ligás meccsre, melyre hasonló stratégiával készülünk.” 

Ján Haspra (Rózsahegy): „A tervet, amivel Dunaszerdahelyre érkeztünk, az első félidőben az utolsó pontig teljesítettük. Megszereztük a vezetést, ellenfelünk pedig emberhátrányba került. Az első játékrész kiválóra sikeredett. A másodikra úgy futottunk ki, hogy tartani tudjuk a hazaiakat, és megpróbáljuk növelni az előnyünket. Öt percet átaludtuk, ezt pedig a DAC a remek játékosainak – mint például Kalmár, Davis, Balić és Ramirez – köszönhetően könyörtelenül kihasználta, és megfordította az állást. Nagy pofon volt ez a számunkra. A hátrelévő időben még igyekeztünk kezdeni valamit az eredménnyel, de ez már nem jött össze. A nézők egy tökéletes mérkőzést láthattak. Mindig szívesen jövök Dunaszerdahelyre. Korábban is jó focit játszott a DAC, de Storck úr érkezésével még egy szintet lépett a klub.”

FC DAC 1904 DUNASZERDAHELY - MFK RÓZSAHEGY 3:2 (0:1) 
Fortuna Liga, 6. forduló, MOL Aréna, 2020.09.12., 19:00
Játékvezetők: Sedlák - Ádám, Perát
Góllövők: 53., 59. Kalmár, 56. Ramirez, ill. 20. Almási, 62. Kmeť 
Nézőszám: 819
Sárga lap: 25. Müller, 39. Balić, 49. Blackman, ill. 58. Kochan, 64. Takáč, 81., 90. Boďa
Piros lap: 34. Müller, ill. 90. Boďa 
DAC: Jedlička - Blackman, Müller, Kružliak, Davis - Friede (40. Malý), Schäfer, Balić (88. Bednár) - Divković (79. Fábry), Ramirez (88. Njie), Kalmár (K)
Rózsahegy: Macík - Čurma, Maslo (K), Mrva - Kmeť, Zsigmund (83. Múdry), Kochan (70. Brenkus), Takáč (83. Dopater), Ďungel (87. Filinský) - Gerec, Almási (70. Boďa)

A mérkőzés statisztikája:

Labdatartás: 35% : 65%
Lövések: kapura: 10:6, mellé: 4:3
Szabadrúgás: 17:11   
Szöglet: 5:6 
Les: 1:4

Forrás: fcdac.sk