Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Csallóközi Magyarok! Kedves Honfitársaim!
„Hol vagy István király? Téged magyar kíván,/Gyászos öltözetben teelőtted sírván” – 100 esztendővel ezelőtt a magyarok joggal énekelhették a régi rigmust, az ősöktől ránk maradt sorokat. 100 esztendővel ezelőtt Szent István ünnepe már határokkal elválasztva találta a magyarságot: több millió magyar rekedt a június 4-én aláírt békeszerződés értelmében a magyar állam határain kívül. 100 esztendővel ezelőtt úgy látszott, hogy a beteljesednek rajtunk a történelmi jóslatok: a Szent István királyunktól örökölt országot, amelyet véres harcok során védtünk meg évszázadokon át, darabjaira szedték. „Hol vagy István király?”– hangozhatott hát szívbéli meggyőződéssel a hívás egy évszázada a magyar ajkakról. A szívekben pedig megfogalmazódott a nagy kérdés, melyet már oly sokszor tettek már fel oly sokan: Mi lesz velünk, magyarok?
100 esztendő eltelt, a magyarság pedig határozott és egyértelmű választ adott erre a kérdésre: vagyunk. Ma itt, Csallóköz szívében ugyanezt a választ adjuk a történelmi kérdésre: itt vagyunk. Megmaradtunk, mert hála Szent István királyunknak, nemzetünk történelmi horizontja nem száz, hanem több mint ezer éves. Első uralkodónk ugyanis nem csupán egy ország alapjait rakta le, hanem annak a politikai közösségnek a magvát is, amelyből a magyar nemzet a történelem viharai között kifejlődött és eggyé kovácsolódott.
A magyar nemzet életereje, amely túlélte Mohácsot és Világost, túlélte a szétszakítottságot és a 20. század borzalmait is. Nemzetünk megmaradt, mert építménye ezer éves, megingathatatlan alapokon áll.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Mindebből könnyen következtethetne bárki arra, hogy akkor nekünk itt nincs is semmi teendőnk. Elegendő néhanapján ránéznünk a térképre és Kisfaludy Károllyal együtt megállapítanunk: „él magyar, ál Buda még”. Önöknek itt Felvidéken azonban nem kell magyaráznom, hogy megmaradásunk a szilárd alapok ellenére sem történelmi szükségszerűség, hanem egyéni és közösségi teljesítmények eredménye. Ezer éve minden nemzedéknek számot kell adnia arról, hogy mit kezdett a Szent István-i örökséggel. Ne legyen róla kétségünk, ez a számonkérés minket sem kerülhet el. Éljünk bármely csücskében a Kárpát-medencének, bármely pontján a világnak, rajtunk is áll a magyarság sorsa.
„Ha minket elfú az idők zivatarja: Nem lesz az Istennek soha több magyarja”– írta Arany János 1848-ban. Azóta sok zivatarnak ellenálltunk. Most azonban vigyáznunk kell arra, hogy a csendes szélben nehogy önként mondjunk le azokról a kincsekről, amelyekért őseink megküzdöttek. Magyar iskolák gyűrűjében állunk most itt, ezen a téren. Az, hogy unokáink, s majd az ő unokáik is magyar iskolák között állhassanak meg itt, az rajtunk is áll.
A dunaszerdahelyi magyarság az elmúlt években is bizonyságot tett életerejéről, magyarságához való ragaszkodásáról. Nem messze áll tőlünk az a felújított futballstadion, amelyből a Nélküled sorai elindultak a Kárpát-medencébe, majd bejárták a világot és egybeforrasztották a magyar szíveket. Köszönjük a példamutató helytállást és az összetartozásba vetetett hitet a dunaszerdahelyieknek!
Kedves Honfitársaim!
Bár a magyarság horizontja évezredes, nemzedékünk teljesítményét évtizedekben vagyunk kénytelenek mérni. Éppen egy évtizede annak, hogy elhatároztuk: a lélekben minden időkben összetartozó magyar nemzetet újraegyesítjük. Mit sikerült azóta elvégeznünk?
Az elmúlt 10 évben bizonyságot tettünk arról, hogy életerős nemzet vagyunk. Közös erővel sikerült fenntarthatóvá tennünk és megújítanunk a magyar intézményrendszert, megerősítenünk a magyar közösségeket. A külhoni magyarságnál tett látogatásaim során minden alkalommal arról bizonyosodtam meg, hogy a magyarság életereje nemhogy apadna, hanem új lendületet vett. A magyarság határon innen és túl telve van bizakodó lelkülettel, megvalósítani kívánt tervekkel. Az elmúlt években több száz ilyen terv, kezdeményezés megavalósításához tudott a Magyar Kormány hozzájárulni a Kárpát-medencében és a diaszpórában. Nemcsak az identitás megtartásában, hanem a szülőföldön való boldogulásban is jelentős összegekkel segítettük a külhoni magyarságot a tematikus évek keretében, a gazdaságfejlesztési program révén.
Az elmúlt 10 évben sikerült a mindennapokban is megélhetővé tennünk összetartozásunkat. Immáron számos területen, így az oktatásban, a kultúrában, a gazdaságban gondolkodunk egységes Kárpát-medencei térben, egységes nemzetben. Kárpát-medencei hálózatot működtetünk a pedagógusok, a vállalkozók, az egészségügyi szakemberek, sőt a médiamunkatársak együttműködése érdekében.
Végül, de nem utolsó sorban pedig, bebizonyítottuk szomszédainknak azt, hogy ha mi magyarok határon innen és túl összefogunk, abból nekik is előnyük származik. Megértettük velük azt, hogy a magyarság nem gátja, hanem katalizátora nemzeteink együttműködésének, legfőbb szövetségesünk a Kárpát-medence és a Közép-európai régió közös újjáépítésében. Ezeket az eredményeket a továbbiakban is csak a magyarság egysége és a térség népeinek összefogása révén tarthatjuk meg.
Kedves Csallóközi Magyarok!
Hol vagy István király? – kérdezi ősi himnuszunk. A dunaszerdahelyi Szent István térről azt válaszoljuk erre: itt van köztünk. Amíg nemcsak emlékét, hanem művét is megőrizzük, amíg lesz magyar, aki időről időre felteszi ezt a kérdést a Kárpát-medencében, addig lesz is rá válasz. Addig nemzetünk élni fog.
Elhangzott 2020. augusztus 20-án, a Szent István-napi ünnepségen.
