Danylo, üdvözölünk Dunaszerdahelyen. Áruld el, hogyan született meg a tavalyi átigazolásod a DAC-ba!
„Köszönöm. A Szlovákiába való érkezésem előtt fél évet Litvániában futballoztam, ám az ottani klubomnak anyagi nehézségei voltak és a szerződésem is lejárt. A Dunaszerdahely megszólított, aláírtuk a szerződést és azonnal egyéves kölcsönjátékra mentem Nagymihályba. Onnan bekerültem az ukrán U20-as válogatottba és az együttes szövetségi kapitánya a világbajnokságra is elvitt.”
Hogy tetszik a Fortuna Liga?
„Nagyon. Sok itt a fiatal játékos és ez a bajnokság tapasztalatszerzésre is remek hely.”
A tavalyi szezonban négyszer csapott össze a Nagymihály és a DAC. Hogyan emlékszel vissza azokra a párharcokra?
„A DAC ellen mindössze a két nagymihályi mérkőzésen léptem pályára: az őszit 2:1 arányban nyerte a keleti gárda, ám a DAC gyors futballt játszott, jó taktikával kombinálva. Tavasszal 2:0-s vereséget szenvedtünk és bár jó teljesítményt nyújtott a Nagymihály, a DAC egyszerűen jobb volt. A MOL Arénában megrendezett mérkőzéseken nem voltam ott, így nem tapasztaltam meg a saját bőrömön az ottani hangulatot, de tisztában vagyok vele, hogy a mi szurkolóink a legjobbak a Fortuna Ligában. Már nagyon várom, hogy megmutathassam magam előttük.”
A tavalyi szezon során a Nagymihály és a DAC is több klubrekordot állított fel. Milyen célokkal érkezel a Csallóközbe?
„A legmagasabb ambícióim vannak, szeretnék folyamatos játéklehetőséget kapni. Bár szép eredmény a második hely, a dobogó legfelső foka azonban még szebb lenne. Bízom benne, hogy lehetőséget kapok és jó teljesítményt nyújtok. Meg akarom mutatni, mire vagyok képes.”
Mit várhatnak tőled a szurkolók, milyen típusú futballista vagy?
„Fiatal vagyok, de igyekezni fogok minél jobban teljesíteni. Erősségeim az egy egy elleni játék és a magasságomnak köszönhetően a fejpárbajok. Ezek mellett ballábas vagyok, és azokból kevés van.”
Mesélj nekünk a nemrég befejeződött U20-as világbajnokságról, ahol Ukrajna mindenki meglepetésére végül az első helyre futott be! Milyen célokkal utaztatok Lengyelországba?
„Elsődleges célként a nehéz és nagyon kiegyensúlyozott csoportból való továbbjutást tűztük ki magunk elé, amelyben az Egyesült Államokkal, Nigériával és Katarral találkoztunk, tehát erős négyest alkottunk. Az USA elleni első összecsapáson nem játszottunk a legjobban, ám sikerült győzedelmeskednünk, és ennek köszönhetően is a csoport első helyéről léptünk tovább. A nyolcaddöntőben Panama várt ránk, és a felettük aratott 4:1-es siker után kezdünk el arról beszélgetni, hogy akár meg is nyerhetjük a viadalt. Kiváló közösséget alkotott a csapat, jól futballoztunk. A közép-amerikaiak után a jól játszó Kolumbiát és Olaszországot is búcsúztattuk. Az olaszok elleni elődöntő egy nagyon nehéz mérkőzés volt: piros lapot kaptunk és a videóbíró mentett meg minket, hiszen érvénytelenítette az itáliaiak hosszabbításban szerzett egyenlítő találatát.”
Két hét telt el a döntő óta. Hogyan tekintesz vissza a Dél-Korea elleni találkozóra és az azt követő ünneplésre?
„A sikerünk titka a társaságban – az edzőben, a játékosokban, az egész stábban – rejlett. A csapatban tényleg családias hangulat uralkodott. A győztesen megvívott finálé után az egész együttes és az edzői stáb Kijevbe utazott, ahol három napon át ünnepeltünk. Leírhatatlan érzések voltak bennem, ám ezt követően minden visszatért a normális kerékvágásba. Most már csak előre tekintek, mert vár ránk az Európa-liga és a hazai bajnokság is.”
Az a tény, hogy világbajnok vagy, az egész pályafutásod során elkísér majd. Egyrészt ez remek dolog, másrészt viszont nem érzel emiatt megnövekedett nyomást?
„Nem, de tisztában vagyok vele: a teljesítményemmel kell folyamatosan bizonyítanom, hogy világbajnok vagyok.”
Forrás: fcdac.sk
