A DAC új edzője nyilatkozott terveiről

Hogyan mutatkozna be a DAC szurkolóinak?

„A származásomat tekintve német-holland nemzetiségű vagyok, 26 éve edzősködöm. Pályafutásomat egy kisebb német klubnál kezdtem, ahol a tizenhat éves korosztályt edzettem. Ezt követően több ifjúsági csapatnál is megfordultam, többek között irányítottam a Borussia Dortmund és az Arminia Bielefeld U19-es együttesét, majd a Salzburg U23-as csapatát is. 34 évesen én voltam a legfiatalabb edző a Bundesliga második vonalában, az Alemannia Aachen asszisztenseként. Később Ausztriában, a Sturm Graz csapatát irányítottam, ezt követően a Bayer Leverkusen U19-es korosztályát és egy évet Afrikában is dolgoztam (a namíbiai Ramblers Windhoek gárdájánál), majd a holland NEC Nijmegennél vezettem a szakmai munkát. Tizenhárom éve vagyok professzionális edző, megszereztem a Német Labdarúgó-szövetség licencét. Huszonhat év edzősködést követően az elmúlt hetekben előadóként részt vettem a németországi profi edzők továbbképzésen. Nagyon rövid ideig csináltam csak az előadásokat, hiszen én mindig is vezetőedzőnek érzetem magam – ezért is jöttem Dunaszerdahelyre. A fentiekből is látható, hogy sok tapasztalattal rendelkezem. Négy éve ráadásul pár mérkőzésen asszisztensként dolgozhattam a Bayer Leverkusen felnőttcsapatánál, amikor is sikerült bejutniuk a Bajnokok Ligájába. Olyan játékosokkal dolgozhattam együtt, mint Emre Can, Heung Min Son vagy Julian Brandt. Mario Götze is a játékosom volt három évig a Borussia Dortmund U19-es csapatánál. Most pedig Németország, Ausztria, Namíbia és Hollandia után itt vagyok.”

 Hogyan került kapcsolatba a DAC-cal?

„Váratlanul felhívtak, és elmondták, hogy érdeklődnek irántam. Azt válaszoltam nekik, hogy rendben van, viszont megkértem őket, hogy meséljenek a klubról és az országról, hiszen Szlovákia és az ottani labdarúgás nem igazán ismert felénk. Könnyű volt kommunikálni, hiszen Jan Van Daele sportigazgató belga és tud hollandul. Megvitattuk a klub terveit és céljait, ezek pedig nagyon érdekesek voltak a számomra. Másnap repülőre ültem, elrepültem Bécsbe és az autóúton is beszélgettünk. Ellátogattam az edzőkomplexumba, amit lenyűgözőnek találtam. Találkoztam a klubtulajdonossal is, szintén nagyon pozitívak voltak a benyomásaim. Jó érzésekkel tértem haza, aztán egy hét múlva ismét idejöttem, hogy megtekintsem a DAC két felkészülési mérkőzését, a Ferencváros és a Zlín ellenit. A csapatról megnézett néhány videó is jó benyomást keltett bennem. Úgy gondolom, hogy a gárda fiatal, vad, erőteljes és fejlődőképes. Ezt követően azt mondtam Jannak, hogy szeretném elvállani a csapat vezetőedzői posztját, és elkezdtem összeállítani a stábomat.”

Láthatta a csapatot a Ferencváros, a Zlín és a Dinamo Tbiliszi ellen is a teltházas MOL Arénában. Mit vár az itteni szerepvállalásától?

„Mindig is olyan kluboknál voltam vezetőedző, amelyek gazdag hagyományokkal és kiváló szurkolókkal rendelkeztek. Érzelmes ember vagyok, tehát nekem fontos az, hogy ne egy olyan helyre érkezzek, ahol ezer szurkoló van csak kint, én meg kizárólag a pénzért vagyok ott. Ennek a klubnak megvan a víziója és a jó labdarúgói is, akik közül rengetegen fiatalok. A szurkolókról szintén nagyon jó véleménnyel vagyok. A Dinamo elleni összecsapáson is úgy éreztem, hogy a szurkolók fantasztikusan buzdították a csapatot. A hangulat és a klub tervei végül meggyőztek arról, hogy ez egy barátságos klub, és igent mondtam. Már várom az itteni szerepvállalásom, hiszen az számomra is egy új kaland lesz. Tudom, hogy Dunaszerdahely magyar város, és ismerem a magyarok és a szlovákok történetét. Sajnos még nem volt időm meghallgatni az emberek elbeszéléseit a klub múltjáról, hiszen rengeteg dolgom van. A foci mindenhol ugyanolyan – nyerni kell.”

Egy nagyon érdekes helyzetben csatlakozott a DAC-hoz, hiszen a régi vezetőedző még mindig irányítja a csapatot az Európa-ligában, vasárnap pedig már megkezdődnek a bajnoki küzdelmek, ahol Ön ül majd a kispadon. Hogyan látja ezt a felállást?

„Látszik, hogy Marco Rossi remek munkát végzett. A csapat fitt, többfajta felállásban is képes játszani. A múlt héten is láthattuk, hogy a három- illetve négyvédős rendszerben sem jöttek zavarba a futballisták. Ha én irányítottam volna a csapatot a Tbiliszi ellen, akkor mindenki azt mondta volna, hogy Rossi edző munkája látszott a gárdán. Szombaton bemutatkozom a csapatnak, és tartok is egy könnyű gyakorlást, másnap pedig jön a bajnoki összecsapás. Bízom benne, hogy az Európa-ligában sikerül kiharcolni a továbbjutást. Az első napjaim a meccsre való felkészítésből, regenerációból, kevés edzésből és a játékosokkal való kommunikációról szólnak majd. Szeretnék Marco Rossival is elbeszélgetni, továbbá videófelvételeket nézni a csapatról, így felkészülve az ellenfélből. Eddig minden alkalommal a felkészülés előtt vettem át egy csapatot, de itt most egy különleges helyzet áll fent, és ehhez kell alkalmazkodnom.”

Milyen futballfilozófiát részesít előnyben, és mennyi változásra számíthatunk?

„A Dinamo Tbiliszi ellen több olyan dolgot is láttam, ami tetszett: a csapat magasan letámadta az ellenfelet, agresszívek voltak a középpályán, és labdavesztés után azonnal igyekeztek visszaszerezni azt. Mélyen védekeztek, ebből kifolyólag sok volt a mélységi indítás előre a beinduló szélsők felé. Látványos focit szeretnék játszatni, de ha az ellenfél mélyen védekezik, akkor elő kell venni a sokpasszos taktikát. Tartani kell a labdát és keresni az ellenfél védelmében felbukkanó réseket. Szeretem a gyors játékot, és a DAC-nak van néhány fürge labdarúgója. Szeretnék domináns focit látni, de ehhez szükséges a sebesség és a jó technika és a gyors ellentámadások is.”

Németországból származik és olyan csapatoknál fordult meg, melyek az intenzív játékstílusukról és a magas letámadásukról híresek – például a Borussia Dortmund. Ezt várhatjuk Dunaszerdahelyen is?

„Úgy gondolom, hogy manapság egyre mélyebben kell védekezni, de azt szeretem, hogy ha a játékosok hozzák meg azokat a döntéseket a pályán, hogy például mikor kell magasan letámadni az ellenfelet. Sok mindent gyakorolhatunk az edzéseken, sőt az ellenfél elkövethet egy nagy hibát is a meccsen, amire nem lehet felkészülni, de a labdarúgók döntenek a pályán. A Tbiliszi ellen a csapatnak nem volt sok tere, hiszen beszorította az ellenfelet. A csapat fiatal, szeretnek futni, így a következő lépés a tempófutballhoz való hozzászoktatás lesz.”

Két évre szóló szerződést kötött a DAC-cal. Mit szeretne ezalatt az idő alatt elérni Dunaszerdahelyen?

„Magasak az itteni elvárások, de én ezt szeretem, hiszen nem a hetedik helyért jöttem. A tavalyi szezont a harmadik helyen fejezte be a csapat, és mindig a javulásra kell törekedni. Marco remek munkát végzett, jó a csapat, így az első két hely valamelyikét célozzuk meg, hiszen ezért vagyok itt. Győztes mentalitású az edzői stáb, és szeretnénk fejlődést hozni az együttesbe. Harminc éve edzősködöm, és hiába beszélek folyamatosan a fejlődési folyamatról, ha a csapat közben minden meccset elveszít. Elindul egy folyamat, mely során kialakul a játékstílus, tempós futballal, mélységi labdákkal és sok küzdéssel. A szurkolókért is harcolnunk kell, és ha versenyben lehetnénk a bajnoki címért, az remek dolog lenne.”

Több hét állt az ön rendelkezésére, hogy felkészülhessen az itteni munkájára. Sikerült valamennyire megismernie a szlovákiai futballt, az itteni csapatokat, különös tekintettel az első bajnoki ellenfelünkre, a Zólyombrézóra?

„Igen. Tudom, hogy az erőnléten alapuló focit játszanak, a vonalvédekezést alkalmazzák, így nagyon nehéz ellenük futballozni. Ismerem a szlovákiai nagycsapatokat is, mint például a Slovant és a Trencsént. Utóbbinak az a holland Ricardo Moniz a vezetőedzője, akivel a Red Bull Salzburgnál már együtt dolgozhattam. Természetesen nem vagyok még szakértője az itteni labdarúgásnak, de ez mindig úgy van, hogy az ember menet közben ismeri meg az itteni csapatokat a stábjával. Német vagyok, tehát folyamatosan dolgozni fogok ezen, ám nekünk főleg saját magunkra kell összpontosítanunk. Úgy gondolom, hogy az ellenfél taktikája nem annyira fontos, mint hogy mi a lehető legjobban fel legyünk készülve mindenre. Ezt pedig rengeteg videóelemzéssel érhetjük el. Azt gondolom, hogy a jelenlegi kor nagy gondja – és ez Németországban is így van -, hogy kissé kiöltük a játékosokból az ösztönt. A labdarúgók nem robotok. Fontos a taktika, de szerintem a megérzés és a futóstílus még fontosabb.”

Két segítőből, egy videóelemzőből és egy erőnléti edzőből álló stábot hoz magával. Mit lehet tudni róluk? El tudná röviden mondani, mi lesz a stábtagok feladata?

„Egyikükkel a Sturm Graznál, másikukkal a Nijemgennél dolgoztam együtt. Ezek az emberek rendkívül intelligensek, fiatalok és ambiciózusok, ami számomra nagyon fontos tényező. Nincs nagy családjuk, szóval nem gond nekik ide költözni. Mindannyian beszélnek angolul. Kettejükkel nem dolgoztam még együtt, de a videóelemzővel immár évek óta folyamatosan konzultáltunk. Ő a német másodi ligás VFL Bochum videóelemzője volt, és amikor rájöttem, hogy az én csapatomba is kell egy ilyen szakember, rá gondoltam, hiszen tudtam, hogy pillanatnyilag szabad. Az elmúlt pár évben sokat tanultam arról, hogyan használjam fel a laptopot a munkámhoz, hiszen szeretek a terepen dolgozni. Az erőnléti edző hölgy, aki nagyon érti a szakmáját. Nagyon kemény, kitartó, intelligens és éhes a sikerre. A férjével és a fivérével együtt egy sebességfejlesztő központot üzemeltetnek Berlinben. Néhány hetet dolgoztunk együtt a NEC Nijmegen gárdájánál, így láthattam, hogy dolgozik a profi labdarúgókkal, akik nagyon szerették őt. Nagy hangsúlyt fektetett a kitartásra, az erőnlétre és a sebességre. Általában az edzéseket én vezetem, az asszisztenseim pedig individuálisan foglalkoznak a játékosokkal. Hangos vagyok és érzelmes – egy tipikus vezetőedző-típus. Azt gondolom, hogy sikerült jól összeválogatni a stábot.”

Végezetül mit mondana el a hátteréről, családi állapotáról? Ki kíséri el önt Dunaszerdahelyre?

„Senki, hiszen egyedülálló vagyok, nincs családom, vagyis teljes erőmmel a labdarúgásra összpontosíthatok.”

Forrás: fcdac.sk