Jelenlegi hely

DAC-szurkoló vagyok – Sadloň Marek

Ezt már olvasta?

Jön már…

Jön már…

Hogy az idei advent egészen más lesz, azt hiszem,...

Publikálva: 2020, július 30 - 12:28 | Színes
A Betyár a Grundról című sorozatomban arra vállalkoztam, hogy elmesélem az életem, miként lettem DAC-szurkoló, kik azok, akik elkísértek az úton, és miért nem volt mindegy, hogy ahol egykor felnőttünk, egyszer csak eltűnik a szemünk elől. Minden változik. De vajon mit érne a csillogás, ha nem lennének emlékeink, főleg olyan emlékek, amiket egy kortársunkkal tudunk aprólékosan felidézni? Nosza, fogjunk hát bele…
DAC-szurkoló vagyok – Sadloň Marek

Következő epizódjához érkezett jegyzetünk, mely szintén a fociról, de főleg a szurkolói közegről szól. Azon belül is egy-egy DAC-szurkolót mutatunk be itt a Klikkout-on, akiknek, ha szabad így mondani, az élete a DAC. Nem lesz ez másképp most sem, ezen a héten egy dunaszerdahelyi fiatalember a vendégünk, aki elmeséli nekünk, miképpen vésődött be nála ez az életérzés. Fogadják szeretettel Sadloň Marekot, vagy ahogyan sokan ismerik, Masszát. Szervusz Marek…

A történet nagyon egyszerű, nem kell hozzá nagy talány, miképpen lesz egy szerdahelyi suhancból DAC-szurkoló. De mikor és hogy kezdődött a szenvedély?

A nyolcvanas évek elején kezdtem el focira járni édesapámmal, keresztapámmal, majd később az öcsém, Martin is csatlakozott hozzánk. A dunaszerdahelyi labdarúgás akkor élte első aranykorát, ’85-ben feljutottunk a ligába, ennek már én is a részese voltam. Jó hangulatú meccsek, sok szurkolóval a stadionban.

Kedvenc játékosom, a DAC „hatosa” és játékmestere, Rudo Pavlík volt. Pavlíkkal ráadásul naponta találkozhattam, hiszen egy blokkban laktunk.

Bögi Róbert írásának a folytatását a KlikkOut magazinban itt tudják elolvasni!

Címkék: KLIKKout