Következő epizódjához érkezett jegyzetünk, mely szintén a fociról, de főleg a szurkolói közegről szól. Azon belül is egy-egy DAC-szurkolót mutatunk be itt a Klikkout-on, akiknek, ha szabad így mondani, az élete a DAC. Nem lesz ez másképp most sem, ezen a héten egy dunaszerdahelyi fiatalember a vendégünk, aki elmeséli nekünk, miképpen vésődött be nála ez az életérzés. Fogadják szeretettel Sadloň Marekot, vagy ahogyan sokan ismerik, Masszát. Szervusz Marek…
A történet nagyon egyszerű, nem kell hozzá nagy talány, miképpen lesz egy szerdahelyi suhancból DAC-szurkoló. De mikor és hogy kezdődött a szenvedély?
A nyolcvanas évek elején kezdtem el focira járni édesapámmal, keresztapámmal, majd később az öcsém, Martin is csatlakozott hozzánk. A dunaszerdahelyi labdarúgás akkor élte első aranykorát, ’85-ben feljutottunk a ligába, ennek már én is a részese voltam. Jó hangulatú meccsek, sok szurkolóval a stadionban.
Kedvenc játékosom, a DAC „hatosa” és játékmestere, Rudo Pavlík volt. Pavlíkkal ráadásul naponta találkozhattam, hiszen egy blokkban laktunk.
Bögi Róbert írásának a folytatását a KlikkOut magazinban itt tudják elolvasni!
