A Csallóköz írójára emlékeztek

A népes közönséget a könyvtár igazgatója, Lacza Ilona köszöntötte, majd előbb

Tóth László méltatta a mára kissé elfeledett író munkásságát, illetve elevenítette fel alakját anekdotáiban, illetve Kanovits György újságíró idézte fel a vele kapcsolatos személyes emlékeit.

Kocur László irodalomtörténész a Csallóköz íróját, a „regionális realizmus” alakját méltatta, s a Bereck után maradt űrt szemlélve elmondta azt is, hogy „a már kiteljesedett életművű Berecket értékelők csaknem mindegyike felrója, illetve megemlíti a megszólalások gyér számát. Ennek egyik okát talán éppen a mindennapos újságírói robotban kell keresnünk”.

Az esten audiófelvételről Bereck József hangja is megelevenedett:

„Az irodalom nekem menedék volt, amire ifjúkorom egy bizonyos szakában rátaláltam és nagyon sok örömet szerzett nekem ez az érdeklődés és törekvés. És persze nagyon sok keservet, kínt. Az ember szembesül az üres papírral és sokszor bizony vannak helyzetek, amikor még abban is kételkedik, hogy egyáltalán tud-e írni. Az íróságból nem lehet oklevelet szerezni, tehát vagy maga gondolja az ember azt, hogy író, vagy mások mondják róla. Nekem ehhez kellő önbizalmam sosem volt.”

Bereck József író, szerkesztő, műfordító Albáron született 1945. március 9-én. A Dunaszerdahelyen érettségiző, majd a nyitrai Pedagógiai Főiskolán alsó tagozatos zene szakos tanári oklevelet szerző Bereck már a hatvanas évek végén folyamatosan publikált különböző lapokban, s 1970-től lett a Csallóköz regionális hetilap szerkesztője, 1993-tól főszerkesztője, majd vezető szerkesztője. Cseh és szlovák szerzők műveit fordította magyarra, kitüntetései között ott van a Szlovákiai Irodalmi Alap nívódíja (1974, 1994) és a Madách-díj (1998) is.

(nagy)