A karácsonyi evangélium eseményei figyelmező magyarázattal kísérik a kor emberének életét. Törékeny emberségünkben nem szabad félni. Keresztény életvitelünk egyszerű feladatát kell teljesíteni: merjük felismerni Isten közeledését hozzánk! Bár Ő betlehemi szegénységben született meg, mégis a legnagyobb gazdagságot hirdeti: van örök élet, létezik a béke országa és ennek mi mindannyian részesei lehetünk. Jézus az egyetlen, az igaz, az ártatlan, akit a bolygónk hordozott. A betlehemi jászolban való érintése visszaadja nekünk a gyermekkor ártatlanságát. Születése önmagában öröm.
Tudom, hogy egyesek kényelmetlenül és szomorúnak érzik magukat karácsony alkalmával. Meg tudom őket érteni. Az ember földi sorsa sok mindent magában hordoz. A karácsony jó híre ugyanakkor az, hogy – bárhogy is legyen – Isten közeledik, a betlehemi gyermek személyében. Álljunk meg a Gyermek előtt. Merjük vállalni sorsunkat, kimondani a „kimondhatatlant” életünkről. Meglátjuk, Benne nem lesz hiábavaló életünk, múltunk, s jelenünk.
Ezen napokban a kereszténység központi titkával (misztériumával) találjuk szemben magunkat: Isten emberré lett, hogy mi (mindannyian) Isten gyermekei lehessünk. Ezért az ünnep alakalmával álljunk meg és szeressünk együtt! Menjünk a jászolhoz és boruljunk térdre együtt a pásztorokkal együtt. Legyünk bölcsek, akik nem önmagukat, vagy a maguk szerencséjét keresik, hanem kifejezik legőszintébb hódolatukat/imádatukat az Isten előtt.
Isten kiszolgáltatottá és sebezhetővé tette magát a jászolban. Ezzel azt bizonyította, hogy vállalta emberi sorsunkat. Nem elmarasztalni jött, hanem megtalálni minket.
Lássuk meg őt, merjünk időzni nála, merjük megszólítani őt. Van mit mondanunk neki. Lehet életünk nem sokban különbözik az első betlehemétől, de Ő ismét eljött, hogy az életünk második esélye Benne valóság legyen.
Áldott szent ünnepet mindenkinek!
Bozay Krisztián katolikus esperesplébános
