Varga Laci kevésbé volt ismerős számomra, csupán Vadkerti Zoli oldalán figyeltem fel rá. Mindenhova közösen utaznak, de tényleg minden DAC-meccsen tiszteletüket teszik. Akkor is együtt jöttek Szerdahelyre, amikor egy hazai mérkőzés alkalmával először megszólítottam a nagyfödémesi brigád tagjait - írja a szerző.
Számomra megbecsülendő dolog a kitartás és a hűség, ehhez nem fért sosem kétség. Lacival, Zolihoz hasonlóan szintén a Csicsóban találkoztam, s hogy mi hangzott el a söröskorsók felett, azt ebből az interjúból megtudhatják a kedves olvasók. Elöljáróban csak annyit fűznék hozzá, amit Laci szájából is hallottam: „A DAC nem egyszeri alkalom volt, megtetszett, megfogott a közeg, rögtön tudtam, nekem itt a helyem!”
Laci, hozzád is először ugyanazzal a picit már-már elcsépelt kérdéssel fordulok, de talán nem is lehet másképpen megfogalmazni: hogy jött az életedbe a DAC, mikortól érzed magad sárga-kék szurkolónak?
2014-ben voltam először DAC-meccsen, méghozzá a Besztercebánya ellen játszottunk, ha jól emlékszem, le volt zárva a B-tribün és a sarokban volt a B-közép. Nem is tudnám elfelejteni, mert egy szomorú eseményhez köthető, akkor vesztettem el édesapámat. Kicsaltak magukkal a haverok meccsre, hogy picit kiszellőztessem az agyam más gondolatokkal is. Megtetszett, megfogott a közeg, rögtön tudtam, nekem itt a helyem, nemcsak egyszeri alkalom volt. Itt tapinthatóbb a magyarság, szabadabban mennek a dolgok, mint odahaza Nagyfödémesen. Tetszett, hogy minden meccs előtt elénekeljük a Himnuszt, beleszerettem a DAC-ba.
A hazai meccsekre aztán már stabilan eljártam, akkor még magam, majd az egyik mérkőzés után összefutottunk Vadkerti Zolival. Lévén földim, ismertük egymást, megbeszéltük, hogy járhatnánk közösen is.
Zoli mindig rámírt, elkezdődtek az on tour-ok, lassacskán egy meccset sem hagytunk ki. Nagyjából a szenci vendégszereplés után volt ez a sztori, mikor Szerdahelyen elkezdték bontani a stadiont. Aztán átadták az új Arénát, kiváltottam a bérletem. Sajnos mellettem a lelátón már nem volt szabad hely, így Zoli másutt ült vagy állt. Végül ez is megoldódott a következő idény előtt. A C2-es szektorról beszélünk, ahol Dohorák Sanyi, meg Nagy Roman is ül. Jó barátok lettünk, kiváló társaság. Mindenfelé követjük a csapatot, talán csak Nagymihályban nem voltunk még, de legutóbb például Poprádra is elutaztunk a Liptószentmiklós elleni találkozóra.
Láttam Facebookon, a képekből ítélve elég hideg lehetett, megfagytatok? Egyébként mennyien járnak Nagyfödémesről a DAC-ra, milyen nemzetiségi összetételű a falu? Van saját Facebook-csoportotok is, ha jól tudom…
Poprádon inkább lefagytunk, mint megfagytunk…
Sokan járnak Nagyfödémesről a DAC-ra, talán 20 fő is összejön meccsenként. Persze külön-külön kocsikkal, de szerveztünk már partybuszos utazást is, általában Pozsonyba, Slovan-meccsre. Azt a „Nagyfödémesi DAC-szurkolók” nevezetű Facebook-csoportot én hoztam létre, az összes falubeli drukkert ismerem személyesen is. Meccsek előtt és után rendszeresen összejövünk, megbeszéljük a dolgokat. Nem olyan egyszerű megszervezni az utazást, ha több emberről van szó. Megtörtént már, hogy valaki az utolsó pillanatban lemondta az utat, 10-kor még jött volna, 11-re meggondolta magát. Szóval ezért járunk inkább saját kocsival mindenhova, az a biztos. Ha Zoli azt mondja, hogy megyünk, akkor az úgy is van!
Sajnos a faluban egyre kevesebb már a magyar ember, mint a szlovák, néha el is nyomnak minket bizonyos helyzetekben. Ahol én lakom, azt a negyedet Ferencvárosnak hívják a polgármesterünk után, aki Ferenc. Ott lakik Strukely Tomi is, őt ismerheted.
Sokan betelepültek, kevesen vagyunk magyarok, de annak örülök, hogy akik kitartanak, azok keményen kitartanak a magyarságukban.
A cikk folytatását elolvashatják tartalomszolgáltató partnerünk, a Klikkout oldalán.
