A megkeresésem idején éppen önkéntes tűzoltói feladatait gazdagította szülőfalujában, aztán pár nap múlva sikerült leülnünk beszélgetni. Kíváncsi voltam, mi a története ennek az érdekes szurkolói kelléknek, s ha már leültünk, természetesen szó esett sok minden másról is.
Milyen a kapcsolatod a labdarúgással úgy általában, esetleg fociztál is aktívan valamikor? Mit jelent a DAC az életedben?
Dunatőkésről származom, 10 éve Dunaszerdahelyen élek, a focival szülőfalumban ismerkedtem meg aktív játékosként. A foci örökké jelen volt az életemben, úgy mondanám, hogy a jó öreg falusi focihoz kötődtem. Egyszerű falusi srácként sosem a pénz miatt érdekelt a dolog, inkább, hogy az edzések után is együtt maradtunk, „kocsmáztunk”, meg ilyenek.
Tőkésen kívül több helyen megfordultam, a DAC legendás játékosa, Majoros György is volt edzőm, aztán a Szigeti Atti is.
Jelenleg tagja vagyok az udvarnoki öregfiúk csapatának, összejárunk, együtt nézzük a meccseket, javarészt a szerdahelyi stadionban is egy szektorban vagyunk.
Tőkésről anno egyedüli fiúként jártam Dunaszerdahelyre alapiskolába, egy lány évfolyamtársammal. Naponta a stadion mellett mentünk el, aztán jött az ötlet, hogy szökjünk be a stadionba, járjunk a szerdahelyi srácokkal a DAC-ra.
Mondhatni, igazi DAC-szurkoló az elmúlt 20 évben lettem, főleg az Otelló körüli társaságba tartoztam, tartozom. Majd az aktív pályafutásom alatt sorra jöttek a sérülések, egyre több lett a fájdalom, így több idő maradt a DAC-ra, elkezdtem idegenbeli meccsekre is járni.
A cikket a Klikkout oldalán olvashatja tovább.
Fotók: Klikkout / Szabó Péter Pál
