– Hogyan vélekedik, mennyire meghatározó az, ha egy kisgyermek a saját anyanyelvén tanul, szerzi meg az ismereteket?
– Az iskolában nem egyszerűen csak tanulunk. Életreszóló barátságok alakulnak itt ki, a fiatal világképe fejlődik, a napi élményeket pedig este családi körben elmeséljük. Nagy segítség, ha az otthoni közeg, a baráti társaság és az iskolai élmények között nincs nyelvi különbség, és ezáltal a legfiatalabbakban kialakul egy harmonikus kép a társadalomról, amelynek ők maguk is méltó részei. Arról is szó van persze, hogy a matematikai problémákról, történelmi eseményekről, biológiai kérdésekről milyen nyelven tanulunk meg gondolkodni, meg hogy halljunk nemzeti hagyományainkról is, de legalább ennyire fontos, hogy a tanuláson kívüli összes többi élmény milyen nyelvi közegben ér bennünket. Ezek még talán jobban meghatározzák az ember későbbi identitását, mint a száraz lexikális tudás. Az anyanyelvi oktatásnak az érett emberré nevelésben tehát nagyon nehéz megtalálni az alternatíváját.
– Miképp tapasztalta meg azt, hogy felvidékiként, magyar iskolából kikerülve Szlovákiában is tudott érvényesülni az életben?
– Két módon próbálkoznak érvényesülni az emberek: becsületes munkával vagy ennek pont az ellenkezőjével. Egyiket sem az iskolában szedjük fel, a hitélet, a család és a baráti társaság jóval meghatározóbbak. A felnőtt ember becsületessége nem a kisiskola választásán múlik. Mégis, az iskolai élmények és a megszerzett tudás hasznos kincs lehet, ha nem akarunk elveszni a nagyvilágban. Tudatosítanunk kell viszont, hogy ez a nagyvilág tényleg nagy, ebben mindössze szlováktudással manapság nehéz eligazodni. Nagyobb súlyát tapasztaltam a nagy európai nyelvek ismeretének, illetve maga a magyartudás is hasznos, nem csupán identitásképző ereje van. Szakterületemen, az idegtudományban kifejezetten jól jött, hogy magyarnak születtem, és hogy tudok magyarul. Magyarul fogalmazni, gondolkodni pedig magyar tanítási nyelvű iskolában van esélyünk megtanulni. Magánál a száraz nyelvtudásnál azonban sokkal fontosabbnak éreztem mindig is az egész közeg hatását, és pozitív identitásképző hatása véleményem szerint az anyanyelvi közegnek van. A száraz nyelvtudásnál maradva pedig ne gondoljuk, hogy a magyar nyelv ismerete annyira kevés vagy degradáló lenne, ellenkezőleg, rengeteg kaput nyit ki, őrizzük, ápoljuk, és legyünk rá büszkék!
