Az Aranykert gyümölcsei a Vermes-villában

Iván Péter, a galéria vezetője köszöntötte a kiállításmegnyitó résztvevőit, külön kiemelve Péntek Istvánt és Máriát, az Aranykert művésztelep főszervezőit, Dolán Györgyöt, a kiállítás kurátorát, Borbély Károly festőművészt, valamint a megnyitó látogatóit.

Borbély Károly megnyitója elején puszta adatokat sorolt: Az Aranykert művésztelep 2011-ben született, életkora 13 év. Ezen időszak alatt 21 ország 127 művésze volt részese a csodának, és több, mint 600 alkotás ennek az Aranykertnek a „termése“ - mondta el, hozzátéve, hogy a Vermes-villában most nyílt tárlat egy seregszemle a gyűjteményből.

A teremtés fontosságát hangsúlyozva kiemelte, hogy magának a gondolatnak a születése, hogy legyen egy művésztelep, már az is elindított egy teremtési folyamatot. Ehhez adódott az a páratlan lehetőség, hogy Dolán György gazdag ismeretségi köréből elkezdte gyűjteni az alkotókat a telepre. Amikor pedig összegyűltek, megismerkedtek, elkezdtek egymással kommunikálni, ezáltal megszületett egy „élő organizmus“. Az a pillanat pedig egy egész hétig tartott, megismételhetetlenné vált – és nyomokat hagyott maga mögött: műveket, alkotásokat – hangoztatta a festőművész.

A művésztelep kitalálójának, a gyűjtőnek pedig ezek a nyomok, mint tárgyi bizonyítékok maradnak meg. Láthatja, érzékelheti, ahogy az évek során újabb és újabb alkotások készülnek, mintegy rétegei ennek a létrejött „élő organizmusnak“.

Amikor végigjárunk egy ilyen kiállításon, egy csomó emlék éled fel, mert egy ilyen metszet képes arra, hogy mozgósítson bennünk egy érzést. Ezekből táplálkozik a kiállítás látogatója, élvezője

- mondta Borbély Károly, majd hozzátette: „Azt kívánom a résztvevőknek, jelenlévőknek, az alkotóművészeknek és a gyűjtemény gazdáinak is, hogy még sok ilyen szép élményben legyen részük, és még sok ilyen időréteg illeszkedjen össze” - zárta ünnepi gondolatait Borbély Károly.

Péntek István, az Aranykert művésztelep főszervezője egy sokszor megismételt kérdést felvetve kezdte beszédét: „az elmúlt 13 év alatt sokszor feltették a kérdést, hogy mi az, ami elindította ezt a szervezést”, de a tárlat látogatói máris megkapták a választ: „Minden embernek szüksége van egy helyre, vagy tevékenységre, ahol a lelki békéjét megtalálhatja. Bizton állíthatom, hogy megtaláltam ezt a helyet. Számomra a művészetet nemcsak a kész művészeti alkotások jelentik, hanem maguk a művészek, akik mögöttük állnak, a számunkra néha talán furcsának tűnő világukkal” – emelte ki Péntek István.

Köszönetet mondott Dolán Györgynek, a mesternek, aki nélkül az egész nem működhetett volna, és kiemelte Almási Róbertet, aki szakmai vezetője és szervezője volt a tavaszi táboroknak.