Átadták és megáldották Stephaneumot

„Minden egyes ilyen eseménnyel történelmet írunk. Hozzájárulunk ahhoz, hogy a történelemben olyan nyomokat hagyjunk, lehetőségeteket a kapaszkodókra, amelyek meghatározzák nem csak a jelent, hanem támaszpontot adnak a jövővel kapcsolatosan is.

Ez az ünnep, Jézus Szent Szívének az ünnepe és a pasztorációs otthon megáldása, ez a két esemény mélyebben összetartozik, mert amit a szemünkkel látunk, azt a Szentlélek már rég elkezdte formálni a szívek a mélyén”

– fogalmazott szentbeszédében Kiss Róbert helynök, aki hozzátette, a pasztorációs központnak az a célja, hogy a templomon kívül is legyen olyan hely, ahol az emberek Istennel és egymással kapcsolatba kerülhetnek, tanulhatnak, kérdezhetnek, szolgálhatnak és megélhetik hitüket. A központ a hit élő tere kíván lenni, amely segíti a lelki életet, közösséget formál, és megerősíti Jézus küldetésének folytatását a mai világban. A helynök atya egyben személyesen is megköszönte Soltész Miklós államtitkárnak, illetve a magyar államnak a Stephaneum létrehozásáért felajánlott anyagi hozzájárulást.

A szentmisén a helynök együtt koncelebrált Bozay Krisztián helyi esperesplébánossal, Szakál László János és Zsidó János esperesekkel, korábbi dunaszerdahelyi plébánosokkal, Albán József atyával, a sikabonyi Mindenszentek-templom templomigazgatójával, Horváth Róbert atyával, kórházlelkésszel, József indiai missziós atyával, Olgyay Csaba diakónussal és Bernard Novák szlovák káplánnal.

Az államalapító szent királyunkról elnevezett Stephaneum ünnepélyes megáldásra a szentmisét követően átvonult a hívek serege a templom mellett álló épületbe.

Elsőként Hájos Zoltán polgármester üdvözölte a megjelenteket, s mondott köszönetet a Stephaneum közösségi tér megnyitása alkalmából. A polgármester kiemelte, hogy az nem csupán egy felújított épület, hanem egy olyan hely, ahol a hívők és minden jó szándékú ember találkozhat, különösen a fiatalok, akik ott az életre biztos útmutatást és lelki támogatást kaphatnak.

„A fiatalokra egyre nagyobb szükség van” – fogalmazott Hájos Zoltán, kiemelve, hogy egykor majd a stafétát a város vezetői „nem mindegy, hogy kinek fogjuk tudni átadni. Olyan embereknek-e, akik lelkükben elesettek, vagy olyan emberek, akik a napi küzdelmeket meg tudják vívi, illetve azon fölül emelkedni. (…)

És ebben nagy szerepe van az egyháznak, de nagy szerepe van azoknak a városi képviselőknek is, akik hosszú ideje, hosszú évtizede dolgoznak”

– jelezte. A polgármester végül megköszönte azok a munkáját és a támogatását, akik hozzájárultak a Stephaneum létrehozásához, külön kiemelve a magyar kormány támogatását és a hívők szerepét. A cél, hogy az épület a közösség szolgálatában álljon minden jó szándékú ember előtt nyitottan – zárta gondolatait Hájos Zoltán.

Soltész Miklós magyarországi egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár is szólt az egybegyűltekhez, elmondva, hogy az új pasztorációs központot már korábban át szerették volna adni, ám egy szomorú esemény, a Szentatya, Ferenc pápa halála miatt el kellett halasztani azt.

Elmondta, hogy a magyar állam rendkívül fontosnak tartja, hogy a magyar közösségek erősek maradjanak, és az összefogással létrehozott értékeket szimbolizálja a jelenlegi épületátadó esemény is. Az összefogás szimbolikája pedig ott van a kereszténységünkben, de ott van a magyar és a szlovák kapcsolatokban is.

„A teremtett világ értékei, köztük a béke és a nemzetek közötti egyetértés törékeny. Tapasztaljuk, hogy egy pillanat alatt tör ki háború, pusztulnak emberek és értékek, csak azért, mert nincs összefogás. Az az egység, ami most itt kialakult, valósuljon meg a keresztény emberek között is. Kedves plébános atya, tisztelt polgármester úr. Fogják össze ezt a közösséget (…) és erősítsék. (…) Legyen üzenet ez a szlovákok felé is: a kereszténységben testvérek vagyunk.”

Soltész Miklós szerint a magyar és a szlovák nemzetek közötti kapocs szimbolikája maga Szent István király is, aki a Szent Koronát minden itt élő nemzetért felajánlotta. Felhívta arra is a figyelmet, hogy a nemzetek közötti egység törékeny, ezért is erősíteni kell az egységet, munkálkodni kell érte.

Bozay Krisztián helyi esperesplébános hálaadással köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva, hogy a Stephaneum közösségi tér Isten gondviselésének és a közösség összefogásának a gyümölcse. A tér ugyanis nem csupán épület, hanem lelki küldetést is hordoz, Szent István király példáját követve a keresztény hit erősítésére szolgál.

„A Stephaneum elnevezése nem csak egy történelmi örökség akar lenni, vagy azt akarja megidézni, hanem akar egy lelki irányt ismerni. Szent István királyunk nemcsak eszmeisége van, hanem tanúbizonysága is, hogy a keresztény hittel építeni lehet, és az Istenbe vetett hittel letéteményesei lehetünk annak a gyümölcsnek, amit Isten az ő népének ajándékoz”

– fogalmazott Bozay.

„Mi el is tervezhettük, meg is akartuk valósítani. De kellettek az eszközök is. És ebben társunk lett a magyar kormány, aki 90 millió forinttal, több mint 250 ezer euróval támogatta ezt a tervet. Hálásak vagyunk ezért a nagyszerű felajánlásért, hiszen így az Isten terve itt és országunkban folytatódhat. Persze ehhez testvérek is kellettek”

– tette hozzá, jelezve a hívek – 332 család – adományát, munkáját és imáit, amelyek nélkül a projekt nem valósulhatott volna meg. Elmondta továbbá, hogy a közösségi terem célja, hogy helyet adjon vallásos programoknak, jegyes- és bérmálkozási oktatásnak, ifjúsági kluboknak, kóruspróbáknak, de az idősek és a szlovák testvérek is közösségi helyre találhatnak benne.

Kiemelte, a Stephaneum a hit, a párbeszéd, az összefogás és generációk találkozásának helye kell legyen, ahol mindenki otthon érezheti magát. A beszéd végén a plébános Istennek mondott köszönetet, áldást kérve mindazokra, akik a Stephaneumban szolgálnak vagy oda betérnek.

A méltóságteljes program végül a Stephaneum épülete előtt, a téren kihelyezett szeretetvendégséggel ért véget.

(nagy)