„Amit szeretünk, azt továbbadjuk” – Szent István királyra emlékeztek Dunaszerdahelyen

A városi ünnepség a Nagyboldogasszony- és Szent György-templomban bemutatott szentmisével kezdődött. A liturgián Mons. Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye általános püspöki helynöke, Dunaszerdahely díszpolgára, Gáspár Adalbert bencés szerzetes, Bozay Krisztián esperesplébános és Ollé Tamás káplán szolgált.

Szentbeszédében Gáspár Adalbert bencés atya Szent István intelmeinek máig érvényes üzenetéről beszélt. Hangsúlyozta: első királyunk számára hazája jövője, a keresztény hit és az ország békéje egyaránt meghatározó volt. Szent István felismerte, hogy a nemzet jövőjét nem a kard és a harc biztosíthatja, hanem a krisztusi tanításra, a hitre és a közösség elköteleződésére épülő ország.

A bencés atya az épülő dunaszerdahelyi Szent István-templomra is utalt. Kiemelte, hogy egy templom felépítéséhez megfelelő helyre, jó tervekre és biztos alapokra van szükség, az Egyház valódi sziklaalapját azonban mindig a hívő közösség elköteleződése és hűsége jelenti. Beszédében felidézte Szent Adalbert alakját, a magyarországi bencés monostorok alapítását, valamint a keresztény hit magyarországi megerősödésének történelmi korszakát is.

A szentmise végén megáldották az új kenyeret, amelyet Hájos Zoltán polgármester, valamint Puha György és Karaffa Attila alpolgármesterek szegtek meg.

Koszorúzás a Szent István téren

A templomi szertartást követően az ünneplők a Szent István térre vonultak, ahol a város önkormányzata koszorúzási ünnepséget tartott államalapító királyunk szobránál.

Az eseményen részt vett Újvári Zoltán István, Magyarország pozsonyi nagykövetségének diplomatája, a Nagyszombat megyei képviselő-testület több tagja, jelen volt Hodosy Szabolcs államtitkár, Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos, Puha György és Karaffa Attila alpolgármester, továbbá a városi képviselő-testület több tagja.

Emellett az ünnepségen részt vett Bozay Krisztián esperesplébános, Görözdi Zsolt református lelkipásztor, valamint a város intézményeinek számos vezetője és képviselője, illetve több civil szervezet képviselője is.

Hájos Zoltán polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy augusztus 20. a magyar nemzet egyik legjelentősebb ünnepe.

„Szent István napján az államalapító I. István királyról emlékezünk meg, mégpedig nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden részén, ahol magyar közösségek élnek. Augusztus 20-át Magyarország születésnapjának is szokták nevezni” – fogalmazott.

Beszédében felidézte a magyar államiság kialakulásának fontosabb történelmi állomásait, a vérszerződéstől és a honfoglalástól kezdve a pozsonyi csatán át Szent István államszervező munkájáig. Mint mondta, az első magyar király a vérségi alapon felépülő rendet területi alapú igazgatássá szervezte át, létrehozta a vármegyéket, és az egész országra kiterjesztette a katolikus egyház működését.

„Szent István azért is tudott sikeres lenni és szilárd keresztény államot létrehozni, mert elődei olyan utat jártak be, és olyan örökséget hagytak rá, amelyre bátran építhetett” – mutatott rá a polgármester.

Hájos Zoltán a pozsonyi csata jelentőségét is kiemelte. Emlékeztetett arra, hogy a 907-ben aratott győzelem hosszú időre megvédte a magyarok Kárpát-medencei hazáját a nyugatról érkező támadásoktól: „Ez a sorsdöntő ütközet nem csupán a 10. század egyik meghatározó katonai hatalmává tette Magyarországot a kontinensen, hanem több mint ezer évre biztosította helyünket Európa közepén” – hangsúlyozta.

A polgármester szerint a Szent István által létrehozott keresztény állam a korábbi magyar államiság szerves folytatásaként született meg. Úgy fogalmazott: „a magyar nép saját magából, saját magának hozta létre az államát. Mindez sikeresnek bizonyult, hiszen Európa közepén a magyarok állama ma is létezik.”

Beszéde végén napjaink felvidéki magyar közösségéhez fordult, és az összefogás, valamint az egységes érdekképviselet jelentőségére hívta fel a figyelmet.

„Felvetődik a kérdés, hogy mindennapjainkban képesek vagyunk-e mi is úgy összefogni itt, a Felvidéken, ahogyan azt elődeink tették. Fontos, hogy mindig lássunk a dolgok mögé, és felismerjük, hol rejlik a valódi érték és megbízhatóság” – zárta gondolatait Hájos Zoltán.

„Minden nemzedék egyszerre örökös és örökhagyó”

Az ünnepi beszédet Mons. Kiss Róbert, a Nagyszombati Főegyházmegye általános püspöki helynöke, Dunaszerdahely díszpolgára mondta el. Személyes hangvételű beszédében felidézte, hogy a jubileumi 2000. esztendőben, huszonhét éves papként került Dunaszerdahelyre, ahol kilenc éven át szolgált. Mint fogalmazott, az itt töltött évek alatt osztozhatott a családok örömében és fájdalmában, ezért olyan kötelék alakult ki közte és a város lakói között, amelyet sem az idő, sem a távolság nem tudott elszakítani.

A Jókáról származó szónok a Kis-Duna partján álló régi vízimalom képével érzékeltette, miként maradhat meg egy közösség a történelem változásai között. A malom nem próbálta megállítani a folyót, hanem megtanulta a maga javára fordítani annak erejét: a víz megmozdította a malomkereket, a megőrölt gabonából pedig kenyér került az emberek asztalára.

„Mi sem tudjuk megállítani az időt és a világ változásait. Arról azonban dönthetünk, mit kezdünk mindazzal, amit a történelem és a jelen elénk hoz”, hangsúlyozta.

Kiss Róbert szerint Szent István nem a magyarság és Európa között választott, hanem összekötötte a kettőt. Népét úgy vezette be a keresztény Európába, hogy közben hazát épített számára, megszervezte az államot és az egyházat, törvényeket alkotott, vármegyéket és püspökségeket alapított.

Rámutatott: Szent István szobra nemcsak a múlt dicsőségére emlékeztet, hanem arra is, mit kell továbbadnunk az utánunk következőknek.

„Minden nemzedék egyszerre örökös és örökhagyó. Megkaptuk elődeinktől a hitet, a nyelvet, a kultúrát és az összetartozás tudatát. A mi felelősségünk, hogy mindezt továbbadjuk azoknak, akik utánunk jönnek” – fogalmazott.

A megmaradás a hétköznapokban dől el

A helynök atya külön szólt a felvidéki magyarság fogyásáról és az anyanyelv továbbadásának felelősségéről. Mint mondta, a közösség megmaradása nem az ünnepnapokon, hanem a mindennapokban dől el: az iskola kapujában, a családi asztalnál, az esti mesék és a közös imádságok során.

„Egy közösség nem attól marad meg, hogy évente egyszer megemlékezik a múltjáról, hanem attól, hogy van, aki továbbadja az örökségét. Amit csak kötelességből őrzünk, azt könnyen elveszíthetjük. Amit azonban szeretünk, azt továbbadjuk” – figyelmeztetett.

A fiatalokat arra biztatta, hogy éljenek a világ kínálta lehetőségekkel, tanuljanak, szerezzenek tapasztalatokat, de közben ne feledjék, honnan indultak és hová tartoznak.

„Legyenek gyökereitek, és legyenek szárnyaitok is” – üzente nekik.

Beszédében a magyarok és szlovákok együttélésére is kitért. Szent István intelmeit idézve hangsúlyozta, hogy a közösséget nem a különbségek eltörlése, hanem a közös alap és az egymás iránti tisztelet teszi erőssé. Lelkipásztori tapasztalata szerint a saját anyanyelv szeretete és a másik ember anyanyelvének tisztelete nem áll egymással szemben.

A jövőnek épül az új templom

Kiss Róbert az új dunaszerdahelyi Szent István-templom építését az államalapító király örökségének folytatásaként értékelte. Mint mondta, aki templomot épít, az nem csupán falakat emel, hanem a jövőbe vetett hitéről tesz tanúságot.

„Több mint ezer évvel azután, hogy első királyunk templomokat építtetett és megszervezte a magyar egyházat, itt, Dunaszerdahelyen ma az ő nevét viselő új templom épül. Mintha az ezer évvel ezelőtt megkezdett építkezés itt és most folytatódna. Itt vagyunk, építünk, hiszünk – és van jövőnk” – fogalmazott.

Az ünnepi szónok végül azt kérte: tegyünk meg hűséggel mindent, ami rajtunk múlik, és bízzuk Istenre mindazt, ami meghaladja erőnket. Kívánsága szerint száz év múlva is legyen, aki ezen a téren magyarul kimondja Szent István nevét, őrzi anyanyelvét, imádkozik, épít, és tudja, hová tartozik.

Az ünnepséget a rossz idő miatt rendhagyó koszorúzás zárta. A méltó és emelkedett hangulathoz műsorával a Dunaszerdahelyi Szent György Kórus, Molnár Máté, a Zengő Gyermek- és Kamaszkórus, valamint a Művészeti Alapiskola Ágacska–Dunaág Táncegyüttese járult hozzá.

(dszi/nagy)