Természetesen a bajnok elleni csata mindig különleges érzésekkel tölti el a játékosokat, másrészt kiváló volt a MOL Aréna közönsége, s hétezer néző előtt játszani Szlovákiában nem mindennapi élmény. Igaz, a Nélkülled során a vendégsereg rákezdett a "Maďari za Dunajra" és szólt a füttyszó, s mivel Slota egykori városáról van szó, nem lepett meg senkit, hogy a nem túl népes tábor azt hitte az Ismerős Arcok dalára, hogy a magyar himnusz szól. Amikor viszont a keménymag azt énekelte a mérkőzés elején, akkor a vendégszurkolók csendben voltak.
Szerencsére a mérkőzés kezdetétől már nem a zsolnai tábor bekiabálására figyeltünk, hanem a meccsre. Az utóbbi évek egyik legjobban játszó sárga-kék együttesre, amely már az első negyedórában legalább három tiszta gólhelyzetet dolgozott ki, s végül Pačinda be is talált. És ami mindenkit meglepett, ezután a DAC nem állt be védekezni, vagy csak a kontrákra összpontosítani, hanem küzdött, támadott, s nem szólhatott volna Guľa mester semmit, ha csapata 3:0-val megy a félidőbe. Holec viszont az egész találkozón jól védett, igaz a második félidőben gyorsan kapott egy újabb gólt, Kalmár Zsolt második meccsén betalált, s a csapat egyik legjobbja volt. Persze, ha egyáltalán kiemelhetünk valakit, mert az egész csapat úgy játszott, mintha sárga-kék lett volna a szívünk, s nem hagytak ki egyetlen sprintet sem, futottak, csúsztak, ahogy a legnagyobbaktól látjuk.
Ennek meg is lett az eredménye, s mikor 3:0 volt az állás, úgy tűnt, még egy gólt rúgva a Slovant is behozhatjuk a táblázaton gólarányban, de a Zsolna lecsapott, két gyors góljával drámát alakított ki az utolsó negyed órában. Nem volt benne a meccsben a két vendéggól, meg is ijedtek a DAC játékosai, de végül csak sikerült begyötörni egy újabb gólt, s Divković is bajnoki találatot jegyzett. 4:2 lett a vége, több mint hétezer ember előtt, két tévécsatorna közvetítésében.
Igaza volt Rossinak, hogy az első 60 perc remek játékot hozott, de ami ennél is fontosabb, megmutatták a játékosok, milyen az, amikor egy cél irányba hajtanak, s mindent otthagynak a pályán. Ennek volt az eredménye a számtalan helyzet, a négy gól, amely lehetett volna akár nyolc is, és a vastaps. És még ajándékba tüzijátékot is kaptak-kaptunk Dunaszerdahelyen ezen az ünnepnapon, amikor is a magyar államalapító Istvánunkra emlékeztünk.
Csak így tovább Rossi mester, legyen Ön az a tréner, aki két év alatt megnyeri a magyar és a szlovák bajnokságot. Miért ne merjük nagyot álmodni!
Rajkovics Péter
Fotó: fcdac.sk
