Amikor az edző a legjobb játékos – a szurkolók mellett

Az átlagos képességü labdarúgókból néhány hét alatt iparos, becsületesen labdát terelgető, egységes társaságot ugyan sikerült összekovácsolnia László Csabának, ám hiába az európai szintú edző, aki minden hájjal megkent és szakmailag komplex tudással felvértezett mestere a szakmának, és hiába az ugyancsak európai porondra való egészen elképesztő DAC-közönség lelkesedése, az a csapat, amelynek legjobb „játékosa“ az edzője és 12. embere a szurkolóserege, azzal szemben túlságosan nagy elvarásokat nem szabad támasztani. Legalább is józan ésszel nem. Szívvel igen, legyen az piros-fehér-zöld vagy sárga-kék. Mindkettő külön-külön és együtt is tiszteletet parancsoló. De van úgy, hogy a magyar lélekkel teltházas /bár most „csak“   3 300 –an hajszolták a kedvenceket/ DAC-MOL Aréna is  hiába áll egy emberként 90  percen át torokkal, síppal, dobbal és nádihegedüvel a küzdő/iknkább küszködő/ csapat mellett, csak tomboló stadionnal meccset nyerni nem lehet. Ahhoz minőségi labdarúgók kellenek... A Rózsahegy elleni 1:1 és a bosszús kupakiesést eredményező 0:1 együtt és külön-külön is megmutatta: egy rutinos, nem bakizó, megbízható kapus /mondjuk Novota/ és egy hidegvérü csatár /Priskin kaliberü/ nélkül a DAC csak álmodozhat az európai kupaporondról. Kedd este leginkább ez igazolódott be/persze igazi játékmeser sem ártana.../  A 80-as évek magyar popslágere jutott eszembe szegény sárga-kék szurkolók elkeseredettségét látva – ez egy olyan meccs volt, amelyen „holnap hajnalig“ sem rúgott volna gólt a DAC.... vannak ilyen focimeccsek...   A kupameccsnek pedig egész más a lélektana, mindig a kiscsapat van előnyben, mert az esélyestől mindenki sima győzelmet, továbbjutást vár. Ez többé-kevésbé a bajnokikra is igaz. Éppen ezért megyőződésem, hogy a szombati bajnokin sem az esélyes nyer majd, és a sors, a sportszerencse majd visszaadja a László-legénységnek mindazt, amit most elvett, és a kapufákról a Zsolna ellen nem kifelé, hanem befelé, vagyis  a hálóba pattannak majd a labdák...     

D.TOK Ernő
Fotó: fcdac.sk