Ahogy gyermekkoromban, úgy mostanában is havonta megfordulok a Csallóközi Könyvtárban, a VMK, vagy ahogy napjainkban nevezik a „Csaplárkult” második emeletén. Bizony sosincs tolongás a pultnál, aztán meglehet, én járok rossz időpontban. A sokezer könyv némán várja a látogatókat, csak a terem sajátos illata árulkodik, hogy itt bizony a tudás fája gyökerezik.
Ottlétemkor mindig kinézek az ablakon, felülről a VMK előtti park egy másik képét mutatja felém. Jól belátható onnan a szökőkút „három gráciája”, miközben a könyvtár csendje elnyomja a Fő utca forgalmának zaját is. A járművek mintha motorzúgás nélkül haladnának tova.
Erős kontraszt ez, főleg, ha az ember tudja, pár perce még fülsüketítő dudálást hallott, miközben két automobil igyekezett besorolni az egymás melletti párhuzamos sávba. Az „anyázáshoz” pedig szintén nem kell nagy szókincs…
Szépen, ABC sorrendben sorakoznak a könyvek is, némelyik polc erősen meghajlik súlyuk alatt, ebből is látszik, hogy a tudás bizony nehéz hatalom.
Fura egy ízlésem van, ha olvasnivalóról van szó, hozzá kell tennem, Vernén kívül csakis magyar írók regényeit olvastam életemben. De ami talán ennél is jobban érdekel, az a történelem, és azok a korhű dokumentumok, melyeket főleg itt, vagy az antikváriumban talál az ember fia. Egyszóval minden olyan „jöhet”, ami Dunaszerdahellyel, vagy esetleg a focival kapcsolatos.
Aztán mikor egy téma felkelti érdeklődésemet, képes vagyok hónapokig „rágni” a sztorit, eljutva például a Vámbéry tér fizikai lététől Vámbéry életén keresztül, kalandos utazgatásáig bezárólag. A következő alkalommal már egy biciklis utazó naplójával szemezgettem, aki Vámbéry nyomába eredt két keréken.
Míg másnak a tér csupán egy levélcím, nekem az összefüggések tárháza, miközben vele együtt utaztam, pedig el sem hagytam a várost.
Így voltam egy, a szerdahelyi focival kapcsolatos tanulmánnyal, melyhez kezdetben csak egy évszámom, és egy mondatom volt: „1926-tól a csapat a Szlovenszkói Magyar Labdarúgó Szövetség második osztályában játszott.” Talán ha három sor volt az egész, de nagyon megfogott.
Bögi Róbert írásának folytatását a KlikkOut webmagazinban itt olvashatják el!
Ezt már olvasta?
„Közösen együttműködve, egymást támogatva” – interjú Csémi Sziláddal
A dunaszerdahelyi székhelyű Szlovákiai Magyar...
