Vonuljunk be Urunkkal a nagyheti ünneplésbe!

Krétai Szent András így elmélkedett:

„Jézus Krisztus örült, hogy közénk jöhetett, hogy hasonló lehetett hozzánk, és hogy e hasonlósága által magához emelhetett bennünket. A műve befejeztével a mennybe ment, de ennek ellenére nem szakította meg velük a kapcsolatát, és minket a földi élet alacsonyságából egyik dicsőségről a másikra emeli, hogy végül a mennyei dicsőségébe vigyen.

Igaz, mi is elfeledhetnénk, hogy már kétezer évvel ezelőtt járt közöttünk és elutasíthatnánk a közeledést ugyanúgy, ahogyan százezrek ma sem vesznek tudomást Róla; de nem tesszük, mert ha a tanítványai és követői vagyunk és Hozzá tartozunk, felismerjük azt, hogy a kegyelme révén van erőnk küzdeni és szenvedni ott, ahol régen mindig kudarcot vallottunk.

Győzelmes Királyunknak tartjuk az Úr Jézust azért is, mert a Vele való közösségben felismerjük, hogy képesek vagyunk arra, amire azelőtt képtelen voltunk. 

Mi, akik követjük Őt mint az Égből kapott Szent Testvérünket, a Szentlelke erejében megtapasztaljuk, hogy szelídebbek, alázatosabbak és elnézőbbek tudunk lenni, pedig azelőtt türelmetlenek voltunk és mindenünk a kritika és az ítélet volt. Ma újra a seregébe akarunk állni, mert ha Ő vezet és a szentségeivel táplál, nyitottakká válunk a felebaráti szeretetre és könnyebben el tudjuk fogadni a másikat úgy, ahogy van, és nem akarjuk többé hibátlannak vagy tökéletesnek látni.

Váljunk ma újra igazi tanítványaivá a mi Királyunknak, aki be akar vonni minket az önátadásának legmélyebb titkába, amelyben ő a Lélek által egyetlen áldozatul ajánlja magát a Mennyei Atyjának.

Adja Isten, hogy a mostani vasárnap bevonulás lehessen a Szent Háromnapba, elvezessen lelkünk újjászületéséhez, hogy a feltámadásunkkal egykor megérkezhessünk Királyunk örök hajlékába. 

Áldott nagyhetet kívánok! 

László J. atya