Vértanúk éjszakája
„Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.” – olvashatjuk Aranyosi Ervin Az aradi vértanúk emlékére c. versében.
Vajon bele tudjuk magunkat képzelni a vértanúk éjszakájába? Amikor utoljára mondhatjuk el az esti imát, amikor utoljára írhatunk búcsúlevelet? Véleményem szerint nem. Az a hősies tett, amelyet az aradi vértanúk megcselekedtek felbecsülhetetlen kincs, példaértékű tett mindenki számára.
A magyar szabadságharc tábornokai különböző nemzetiségűek és vallású katonák voltak. Mégis a magyar nemzet iránti szeretetük, a szabadságharc eszméje nem pártoskodásra késztette őket, hanem az egységre. Hiszen mit értek volna el külön-külön a csatamezőn, az ország különböző szegleteiben? Egyedül bizony semmit sem. Felismerték, hogy csak együtt képesek felvenni a harcot az idegen uralom ellen, csak együtt tudják megvédeni a szabadságharc vívmányait. Ezt vehetjük üzenetnek is a mai felvidéki társadalmunkra nézve is.
A pártoskodás, a belharcok, az asszimiláció, a megfelelésre való kényszer gyengíti közösségünket. Megkondult már a harang a felvidéki magyarság felett. Lélekszámunk csökken, nemzeti jelképeinket korlátozzák, óvodáink, iskoláink veszélybe kerültek.
Mert van, amikor halni kell a hazáért, van, amikor élni és tenni érte. – mondja Áder János.
Nekünk most élettel kell megtölteni a szülőföldünket és cselekednünk, hogy nemzetünk megmaradjon, gyarapodjon. A feladat ismert, már csak el kell végezni a munkát. De ehhez a munkához sokan kellünk. Szükségünk van azokra, akik szó nélkül kiállnak magyarságuk mellett, és azokra is, akik otthonaikba zárkóznak be. Mert az érdektelenség, a közöny lassú halállal sújtja közösségünket.
Legyünk bátrak, ahogyan az aradi vértanúk és a szabadságharc eszméje mellett végsőkig kiálló katonák, polgárok, papok tették!
Van miből és van kiktől példát vennünk, tegyük meg!
