Ünnepváró - Bertók Tóth Katalinnal

Szeretem a karácsonyt. A várakozást, a készülődést, a csillogást, az ünnepet, az illatát... mindig családi körben töltjük. Szenteste szűk család, négyesben otthon vacsorázunk, majd utána ajándékozunk. Ezt gyerekként alig bírtam kivárni, ma már kellemes visszaemlékezni. Most az én gyerekeim ülnek tűkön egész vacsora alatt.

Az ajándékokra nem emlékszem, de az érzésre igen. Amikor egyszerre eltölti az embert a remény, a hit, a szeretet, a boldogság, egy különleges bizsergés minden porcikádban.

Valamikor felnőtté válásom idején ez az érzés... nem múlt el, de halványult, sőt néha még szomorúság is jelen volt, mikor külföldön dolgoztam és nem tudtam az ünnepeket otthon tölteni. Mikor megszülettek a gyerekeim, az a bizonyos bizsergés visszatért. Karácsony két ünnepén pedig összegyűlik az egész család, hol itt, hol ott - a lényeg, hogy együtt legyünk. Sokat beszélgetünk, eszünk-iszunk, nevetünk.

Idén sajnos megint eggyel kevesebben leszünk.

Kívánok mindenkinek legfőképp jó egészséget és kitartást ezekben a nehéz időkben. Tavaly ilyenkor azt hittük, az új évben már minden rendben lesz, de sajnos nincs. Mi újra koncertek nélkül ünnepeljük a karácsonyt. Mégis kívánok mindenkinek kellemes karácsonyvárást, sok szép zenét, ami újra feltölti a lelkeket és azt, hogy mindenki érezze azt a különös bizsergést! Boldog karácsonyt!